Miért túlzás, hogy ennyire nyaggatom édesanyámat a nőgyógyászati vizsgálat kihagyása miatt?

PCOS-em van, és neki is, tőle örököltem a hajlamot. Köztudott a családunkban, hogy neki is voltak hormon eltérései bőven, alig akartam én is megfoganni.

Én komolyan veszem a betegségem, de ő nem. Kerek 10 éve nem volt nőgyógyásznál, én meg mióta telebeszélte az orvosom a fejem hogy milyen szövődményei lehetnek a hormon eltéréseknek, egyszerűen teljesen ideges vagyok, pedig pont nem kellene a stressz.

Kellene UH neki, mert már félek hogy vagy a petefészke, vagy a méhe rákos lesz. Rákszűrés is jó lenne, de egyszerűen nem megy el. Számomra egyszerre nevetséges és bosszantó ez a hozzáállás. Akárhogy nyaggatom, csak leszid érte, magánügyének tekinti. De miért lenne magánügy? Van egy öcsém is, és ha anyával bármi lenne akkor azt mi is ugyanúgy megszenvedjük, akkor ebben mi a magánügy?

Az egész család nekem van állva hogy eltúlzom ezt az egészet, és a saját állapotommal kapcsolatban is túlzába esem. Milyen túlzásba? Tartom a diétát és enyhült az IR-em, megjött újra a mensesem is. Ja, meg azért kölyköt is akarnék a későbbiekben.

Tényleg 15 perc vizsgálaton kell velem veszekednie? Aztán ha valami baja van és későn derülni akkor éljek tovább lelki roncsként? Már a legjobb szakembert kikutattam neki, felajánlottam hogy kifizetem neki, de ő nem akar menni, mert “ha baj van akkor azt úgyis tudni fogja”.