Ti mondjátok a családtagjaitoknak, hogy "szeretlek"?

Nálunk rendszeres, a férjem es a lányom is gyakran mondja és hallja is, hogy "szeretlek".

Nekem csak apám mondta, anyámtól nem is tudom, hallottam-e ilyet.

Amerikai filmekben hallottam először, hogy szinte köszönés helyett mondogatják egymásnak. Szerintem így elég súlytalanná válik.

Nekem sose mondták a szüleim, én se mondom a gyerekeimnek. Ezer más módon kifejezzük a szeretetünket, de ez a szó szinte tabu. Esetleg ha valami problémám van velük, beszélgetés közben elhangozhat, hogy akkor is szeretlek, amikor dühös vagyok, mert megint hiába kértem, hogy....

A párommal se mondjuk egymásnak. Még a kapcsolatunkkezdetén olvastuk Lázár Ervin meséjét Dömdödömről, aki sok embertől hallotta, hogy szereti ezt, meg azt, meg a gyerekét, aztán egyáltalán nem úgy viselkedett, hogy mikor odaért a kedveséhez, csak annyit mondott "dömdödöm". És azóta se mond mást.

Mi azért beszélünk magyarul is, de a "szeretlek" szót kerüljük.

De furcsa mennyien rideg családban nőttek/nőnek fel, és szomorú is.

Nálunk ez mindennapos es szerintem az egyik legfontosabb dolog amit minden nap tudatnod kell a szeretteiddel.

Nem tudom elképzelni hogy valaki ilyet sosem hall a szüleitől de elég sajnalatos.

Nem gondolom, hogy rideg családban nőttem volna fel. És szerintem a gyerekeim sem.

A kisfiam pszichológiai tesztet töltött ki 9 évesen, "Az én apám legjobban szeret ... " mondatot magától értetődően folytatta "engem".

És mielőtt bárki rossz következtetésre jutna, nem lelki, vagy magatartási probléma, hanem tanulási nehézség miatt vizsgálták.