Ti szülőként ilyen esetben nem szégyellnétek magatokat? (többi lent)

Adva van egy eü ágazatban dolgozó, kisvárosban élő "anyuka", egy lánygyerekkel, aki 18 éves kora óta önellátó és tényleg soha semmi gond nem volt vele, még kamasznak sem,nem,hogy gyerekkorban.

Mivel történtek fizetés emelések az ő munkaterületén, mára már nettóban megkeres 180-190 ezret, míg egy állami szférában dolgozó pedagógus ennyit kb. a büdös életben nem fog megkeresni, diploma ide vagy oda és sok felelősség nyomja az ő vállát is.

Ennek ellenére panaszkodik, hogy még ő jár a templom egeréhez kunyerálni, de azért cigire van pénz.

Persze, mert semmilyen mértékben nem vezet háztartást és kényelmesebb rendelni...

Egyébként másra se megy ki a játék, csak ,hogy a férjét és a gyerekét manipulálja.

Mondjuk az előbbi nyáron a sarkára állt egy minimálisan és megmondta, hogy fizesse ki a rezsit, ilyenkor baromi kevés-megjegyzem: nem egy aranyáron bérelt pesti lakásról van szó, hanem egy vidéki saját házról- és oldja meg a kaja kérdést, ahogy tudja.

Macskáknak macska almot nem vesz, de meglepődik, ha bekakilnak-még 3-4 hónaposak-, de azért kirakja őket ennyi idősen a lakásból, mert becsináltak. Na de hova csináljon szegény, ha alom sincs és nem is figyel rájuk, hogy ki akarnak-e menni, vagy sem-.

A férje és a lánya elmentek valami felkapott piacra a környéken, ahol a lány variált, hogy az ANYJÁNAK milyen kabát kellene. Megjegyzem: anyuka "csak" a negyvenes éveiben jár, nem 60-70 feletti, hogy ne tudjon soha semerre se menni.

Nem tudom, de én magamat nagyon elszégyellném, ha a gyerekem venne kabátot nekem, miközben nem is munkanélküli segélyen tengődök, de még nem is a közmunkás béren, hanem annak majdnem a 4x-éért. Úgy meg pláne, hogy a gyerek tőlem sohase kapott ki még fagyira se pénzt, mert az "cigire kell" alapon.