Mit tehetnék az egyre kezelhetetlenebb fiammal?

Lehet, valami egészségügyi gond van a háttérben, ami miatt ilyen izgatott, kezelhetetlen.

Magas pulzus, vérnyomás, endokrinológiai problémák.

De ezt a pszichomókusnak is kellett volna mondani, vagy beutalót adni. Bár lehet, nem foglalkozott vele.

"Kirakni sem akarom mert nem vagyok bosszús természetű és mégis csak a gyerekem. Viszont mellette nagyon fáj látni hogy ilyen lett és magamat hibáztatom."

Lehet, hogy pont azzal segítenél rajta, ha kitennéd...

Én első sorban kivizsgáltatnám, hogy nem-e valami egészségügyi okokból ilyen agresszív, kezelhetetlen. Ha igen, akkor megfelelő gyógyszeres kezeléssel jelentős javulás várható, akár normális életre is képes.

Ha viszont a teljes orvosi vizsgálat végeredménye, hogy makkegészséges, se testi, se szellemi baja nincs, akkor ez bizony súlyos nevelési hiba.

Gondolom a 2 hatalmas pofon már rég nem megoldás, de az lehet, hogy igen, ha leülnél vele amikor normális hangulatban van, és elmagyarázni neki, hogy vagy megváltozik jó irányban, vagy mehet isten hírével. Mindennek van határa.

Csak megjegyzem. A 16 évvel fiatalabb öcsém viselkedett így. A szüleim idegei már nem bírták. Amikor anyám az idegosztályra került az öcsém viselkedése miatt, és apám kidobta, én fogadtam be. Én elvittem orvoshoz, magánorvosokhoz is. Nem kevés pénzembe került, hogy megmondják, öcsém egészséges ember. Nincs semmi szellemi vagy testi gondja. Volt orvos aki simán megmondta, hogy az öcsém egy elkényeztetett, neveletlen kölyök.

Igaza volt. Velünk élt 1 évig, és maga volt a pokol. Végül nekünk is legünk lett. Mi is közöltük vele. Kap 3 hónapot, hogy változzon. Ha nem változik mehet az utcára. Mindenkit elmar maga mellől akik segíteni akarnak. Ha ez nem kell neki, akkor boldoguljon egyedül.

Végül kidobtuk mi is, de csak 2 hónapig tudott haverról haverra csapódni, mert a végén a barátai is kidobták.

Amikor az utcán élt 3-4 hétig, akkor jött rá, hogy változnia kell. Ma újra a szüleimmel él, eddig nincs ok a panaszra. Remélem így is marad.