Szerintetek mi lenne a helyes ebben a helyzetben?

Nem tudom, hogy jó helyre írom-e a kérdést, de remélem így is kapok választ.

22 éves vagyok, édesanyámmal élek, 6 hónappal ezelőtt kezdődött az egész betegségem, végül szeptember 5.-en agydaganat gyanújával kerültem endokrinológushoz, ahol elrendeltek egy nagyon drága vizsgálatot.

Sajnos olyan méretű rosszulléteim vannak , hogy emiatt nagyjából egésznap ágyban fekszem, mert úgy elviselhető.

Nagyon szegények vagyunk, sajnos így természetesen már a vizsgálat ára is elég feszültséget okoz, illetve az is, hogy nem dolgozok.

A szüleim a legutolsó forintjukat is arra áldozzák, hogy legyen valami konkrét eredmény, vagy gyógyulás.

Emellett megvannak győződve arról, hogy nincs nekem semmi ilyesmi bajom, csak pszichés eredetű vagy idegi.

Már elvittek pszichológushoz is, de azon kívül, hogy minimális szorongásom van mást nem találtak, viszont azt is antidepresszáns tablettával akarták kezelni, tehát nem a legjobb módon. Neurológia idegi eredetű problémám sincs.

Sajnos nem tudom mikor kerül sor a vérvételre, mert sajnos menstruáció alatt veszik le, ami 10.napja késik..

Viszont 6 hónapja itthon vagyok, egyre gyakrabban vagyok nagyon rosszul, természetesen minden napot, amikor jól vagy csak jobban vagyok ágyon kívül töltök és próbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi, tehát egyáltalán nem fordulok be.

De felgyülemlett tb tartozásom , illetve alapból szegény anyagi helyzetunk csak rá tesz arra, hogy nehezebb legyen..

Édesanyám, kikészült, már már nem hisz nekem, mondván, hogy ő dolgozik én meg itthon fekszem, nem megyek sehova ( ha birnek , mennék!!!)

Ő ezt feladja, elege van, nem érdekli már mit csinálok..mi van velem..

Van , volt valaki hasonló helyzetben?