Miért baj az, hogy 27 évesen még igénybe veszem a "mama hotelt"?

Nem az a gáz, ha valaki 27 évesen otthon lakik. Ez alapvetően nem gond. A felfogással van a baj, mint amit te is prezentáltál.

A pénzt többre értékeled, mint a szabadságodat, önállóságodat. Gyerek státuszban tartod magad, és láthatóan nem is zavar a dolog felnőtt férfiként (noha valami azért csak-csak megmozdult benned, ha feltetted a kérdést).

Egyáltalán nem irritál, hogy még mindig a kisszobában laksz otthon? Engem pl. halálra idegesített, hogy csak lábujjhegyen közlekedhetek éjszaka vagy hogy nem az van ebédre, amit megkívántam. A sok apró ilyen bosszantó szösszenet összeadódott, és megfogalmazódott bennem a saját élet kialakításának igénye. Számomra nonszensz, hogy ez az idő valakinél soha nem jön el!

Gyakorlatilag a szüleidet, különösen anyukádat is megbéklyózod. (Persze sok esetben ők maguk nem akarják, hogy elköltözzön a gyerek, de nem kell hallgatni rájuk és kész, mivel csak a megszokás, újtól való félelem mondatja velük ezt. Majd amikor mégis sor kerül a kirepülésre, fellélegeznek, és újra megtalálják önmagukat, rájönnek, hogy milyen fojtottan létezhettek a nagy mamlasz kölykük mellett.)

Elkeserítő a tudat, hogy ha manapság gyerekvállalásra adná az ember a fejét, jobb, ha úgy kalkulál, hogy negyven évig dajkálója maradhat az életképtelenebb utódnak.

Valóban ennyire fontos a pénz? Egy garzonért tepersz életed első és legmeghatározóbb felében? Igen, ez cinkes...

Létezik más város, sőt falu is, ami közel van a jelenlegi, megszokott lakhelyedhez, de nagyságrendekkel olcsóbb. Sőt, haverral is lehet albit keresni (bár ha eddig egy szerelmed nem ért annyit, gondolom baráttal sem vállalnád be az együttlakást.)

Ott volt az alkalom nem egyszer, hogy összeköltözz az aktuális partnerrel, ezt miért nem lépted meg soha?

Másét fizeted? Igen. Most viszont nem éled az életed, hanem létezel anyu-apu kamasz fiaként nulla felelősségvállalással.

Nőj fel végre, különben örökre otthon ragadsz, mint ahogy több ezer Pán Péter-szindrómás sorstársad.

Én nem mamahotelezek, bármi történjék is. 20 évesen eldöntöttem, azóta is tartom magam hozzá.

Oh pedig mennyivel könnyebb lenne.

Volt olyan, hogy kénytelen voltam visszaköltözni anyamhoz, akivel nagyon jó a kapcsolatom egyébként. Nem az a gond, hanem ilyen idősen egyszerűen nem egészséges!

Főleg nem egy 2 szobás panelban.

Szóval, volt hogy fel kellett adnom az alberletemet, 2 választásom volt. A könnyebbik, hogy visszamegyek anyamhoz, és spórolok (0ft-t kellett volna beleadni a rezsibe)

Vagy kockázatok, pénz és nyelvtudás nélkül külföldre költözöm.

Azóta is kinnt élek.

26f

27-es: Érdekes a tanmese, csak éppen Magyarországon semmi valóságalapja nincs, és nem is lesz valamiért (jó lenne tudni, miért). Amúgy én 2008-ban sem vettem észre, hogy olyan k...va olcsók lennének az ingatlanok, vagyis hogy mondjuk az öt évvel korábbihoz képest lejjebb mentek volna (2007-ben halt meg apám, és éppen ház eladásban, lakás vásárlásban voltunk anyám részére).

Itt Magyarországon amúgy (Bp-en) pl. a kínaiak úgy veszik a 30-40-50 millás lakásokat, mint a cukrot. Ha itt dolgozik 3 évig, és addig benne él, akkor is megveszi, mert "olyan olcsó". A kereslet bazi nagy, és reális esélyt sem látok rá, hogy csökkenjen. Az a kisember szív, aki élete első (és kb. egyetlen) kecóját akarná megvenni a huszas-harmincas éveiben.

Amúgy nem is tudom, hogy itt Mo-n, aki nem a szülői ház gyerekszobájában szeretné leélni a fél felnőttkorát, és nem volt olyan szerencsés, hogy örökölt (mondjuk nagyszülőtől, mert a szülői ház az a majdani unoka lakásgondját old(hat)ja meg, szóval az nem tudom, mit tud tenni azon kívül, hogy önerő, hitel, és belevág.

31-es!

"A pénzt többre értékeled, mint a szabadságodat, önállóságodat. Gyerek státuszban tartod magad, és láthatóan nem is zavar a dolog felnőtt férfiként (noha valami azért csak-csak megmozdult benned, ha feltetted a kérdést).

Egyáltalán nem irritál, hogy még mindig a kisszobában laksz otthon? Engem pl. halálra idegesített, hogy csak lábujjhegyen közlekedhetek éjszaka vagy hogy nem az van ebédre, amit megkívántam. A sok apró ilyen bosszantó szösszenet összeadódott, és megfogalmazódott bennem a saját élet kialakításának igénye. Számomra nonszensz, hogy ez az idő valakinél soha nem jön el!"

ANNYIRA IGAZ! Nagyon jól összeszedted, tényleg.

Élj úgy ahogy akarsz senkinek semmi köze hozzá és szard le h mások mit mondnak rólad.

Mellesleg a magyarok 1/3-a így él.

"Sok kapcsolatom ment amiatt tönkre,hogy nem akartam albérletbe költözni,hogy más lakását fizethessem"

Itt a probléma. Te azt látod benne hogy más lakását fizeted, más normális felfogású ember pedig a szabadságot látja benne még ha más lakását fizeti akkor is. Nekem nem kéne ilyen férfi. Szerencsére a férjem nem ilyen. Nagyon anya pici fia volt de hála az égnek időben és sikeresen levált az anyjáról, és neki legalább volt igénye az önállóságra és a szabadságra. Én 26 éves vagyok, ő 27.de már házasok vagyunk saját házzal, saját autóval, és egy másfél éves kisfiunk is van. Ennyit számít az önállóság, lehet te is itt tartanal már ennyi idősen ha kicsit több igényed lenne a szabadságra és a szülőkről való leválásra. És a párkapcsolati sem mentek volna tönkre.