Miért nem értik meg, hogy nem érek rá bármikor?

Egy nagyobb városban vagyok egyetemista, ahol mindenből nagyobb a választék, hiszen sokkal több üzlet van (pl. ruha, elektronika, drogéria stb.). A családom ennek nagyon örült, mert akkor nem kell nekik utazgatniuk, hanem leadják nekem a rendelést és majd én megveszem nekik. Ezzel nekem nincs is semmi bajom, szívesen megveszem és hazaviszem nekik, HA éppen arra járok vagy belefér az időmbe. Viszont ez a lényeg, hogy nem tudok akármikor csak úgy elugrani vásárolgatni és ezt nem értik meg. Úgy csinálnak, mintha csak úgy eléldegélnék itt vagy nyaralnék vagy dolgoznék és a munka után ráérnék akármire. Ráadásul bölcsész karos vagyok, szóval mindig megkapom tőlük, hogy nekem úgysem kell csinálni semmit, úgysem kell tanulnom semmit, ráérek.... Ez nagyon nem igaz. Egy órám kivételével az összes katalógusos, szóval be kell járnom és jegyzetelni is kell, mert semmit (jegyzet, ppt stb.) nem adnak ki nekünk (amúgy is inkább bejárnék, mert szerintem ez fontosabb és nekem sokat segít, ha ott vagyok és látom, hallom). Óráról órára olvasnunk kell, beadandókat kell írnunk, több kurzuson van teszt is az órák elején. Úgyhogy itt nem működik a “majd a vizsgára készülök” módszer. Valamint én a külsőbb részeken lakom, szóval nincsenek is annyira közel az üzletek (azok a belvárosban vannak).

Már mondtam nekik, de nem értik meg... Az ő szemükben hálátlan vagyok, hogy ennyit nem teszek meg nekik meg (holott mondtam, hogy időnként péntekenként elmegyek, de állandóan magamnak sem vásárolok, nemhogy másoknak), mert bezzeg a tesóm mindig vesz ezt-azt (aki könnyen megoldja, mert dolgozik és a munka után nincsen más dolga) valamint én vagyok a hülye egyetemista, aki beképzelt meg még az idejét se tudja beosztani stb., stb. Nem tudom, hogy hogyan értessem meg velük, hogy elegem van abból, hogy folyton ugráltatni akarnak és meg akarják mondani, hogy mit tudok és mit nem.