Miért nem értik meg, hogy nem akarok bejárós lenni? Ti melyiket választanátok?
Beadtam a kollégiumi jelentkezést, de elég kicsi az esélye, hogy fel is vesznek. Emiatt azt is számításba kell venni, hogy ha esetleg nem kapok kolit, akkor máshogyan kell majd megoldanunk a lakhatásomat.
A szüleim annak örülnének jobban, ha bejárós lennék. Olcsóbb lenne, mint az albérlet. Valamint nem nagy távolságról van szó (50km) és vonattal kb. 1 óra, tehát naponta durván 2 órát venne el maga az utazás, ami ha nem is kényelmes, de szerintem még kibírható. Alapvetően jó a kapcsolatunk, jók az otthoni körülmények is, tehát nem menekülni szeretnék otthonról.
Ugyanakkor én szívesebben költöznék az egyetem városába. Egyrészt kényelmesebb lenne, mert nem kellene mindent a menetrendekhez igazítani és nem lennének olyan problémák, hogy pl. késnek a vonatok,buszok és nem érek be időre, véletlenül lekésem vagy sokat kell várnom az állomáson stb. Már most sem egyszerű összehangolni mindent, hogy az orientációs napra időben odaérjek és haza is tudjak jönni... Ha esetleg majd valami miatt tovább kell/szeretnék maradni a városban vagy valahol csúszás van, akkor már borul az egész. Másrészt pedig eleve örülnék neki, ha új környezetbe kerülnék, mert ott sokkal több lehetőség van (pl. könyvtár, sport, kikapcsolódás, vásárlás) és ott legalább a saját korosztályom venne körül. Egy kisvárosban lakunk, ahol szinte nincsen semmi és leginkább nálam fiatalabbak vagy idősebbek laknak a környéken, így nem nagyon van társaságom. A szüleimmel sem rossz a kapcsolatom, szeretem őket meg minden, de azért érezhető a generációs különbség (vannak kisebb-nagyobb nézeteltérések közöttünk, nem mindig értjük meg egymást, nem mindig értik meg, ha tanulnom kell stb.) Attól is félek, hogy ingázva csomó mindenből kimaradnék, mert minden nap csak mennék-jönnék és nem tudnék rendesen beilleszkedni a társaságba, hiszen az órákon kívül nem nagyon lenne alkalmam találkozni a többiekkel, akik viszont a szabadidejükben tudnak közös programokat szervezni ott helyben.
Már próbáltam velük erről beszélni többször is, de nem volt eredménye. Ők azt hiszik, hogy menekülni próbálok otthonról, holott ez nem igaz, csak szimplán úgy gondolom, hogy jobb lenne, ha elköltöznék (és ez elsősorban nem ellenük szól). Anyagi akadálya egyébként nem lenne.
válasza: válasza:A bejáró élete nem fenékig tejföl. Ha tudod, kerüld el. Van előnye (anyuka reggelivel és vacsorával vár, tiszta, vasalt ruha stb.), de van hátránya is (amit le is írtál.
Talán attól tartanak a szüleid, hogy önállósulva, netán rossz társaságba keveredsz. Ilyen - bizony, előfordul... Ha eddig nem adtál ilyenre okot, akkor Te magad hozd fel előttük és ígérd meg, hogy ettől ne tartsanak és bízzanak benned. Az én fiam még nem volt nagykorú (!), amikor külföldre ment egyetemre. Útravalóul csak azt mondtam neki, amit én is kaptam édesapámtól: "Fiam, csak az eszed mindig a helyén legyen!". Jelenleg egy amerikai vállalat budapesti cégének az igazgatója. Ezt nem dicsekvésből írom, hanem tényként közlöm. Köszönöm, ha az, aki olvassa, így veszi.
válasza:Esetleg diákmunkával, szoctámmal, ösztöndíjakkal meg lehet oldani, hogy szobát vagy szobarészt bérelj a városban.
Én nagyon sajnáltam a bejárósokat, minden kicsit is jobbnak ígérkező buli előtt körbe kellett kérdezniük kinél alhatnak, ha pl egy óráról ott derült ki hogy elmarad és a következőig lett akár 4-5 óra üresjárat, mindig azon kattogtak mit csináljanak, hova üljenek be, míg akik valamilyen formában a városban laktak simán hazaszaladtak pihenni, átöltözni, lecuccolni stb stb..
Ha nem jön össze a koli és anyudék nem fizetnek neked albit(szobát, bármit), akkor elég keményen oda kell tenned magad, vagy marad a menetrendhez igazodás évekig.
Esetleg nincs egy barátnőd, barátod, valaki aki szintén oda megy és szintén nem koliba? Ha őt pl kedvelik a szüleid, lehet jobban benne lennének hogy úgy lakjatok együtt
válasza: válasza:Én is bejárós voltam, csak 30 km-t kellett menni, de gyűlöltem.
5:30-kor kellett kelnem, de éppen csak arra volt időm, hogy felöltözzek, megfésülködjek és mehettem is a vonatra. 7 órára bent voltam a városban, míg más osztálytársam akkor kelt ki az ágyából.
Mindig nehezen keltem, volt, hogy szabályosan visszaestem az ágyba, sokszor sírtam, hogy nem bírom tovább. Míg az osztálytársaim azt beszélték, hogy milyen bulikba mennek péntek este, én csak arra vágytam, hogy hazáérjek és alhassak. Általában mikor hazaérztem a suliból 14:30 vagy 15:30 között, belezuhantam az ágyba és aludtam, majd felkeltem, ettem, fürödtem és megint aludtam. Ez meg is látszott a tanulmányi eredményeimen. Jó tanulóból csupa 2-es lettem plusz felszedtem 25 kg pluszt, mire feleszméltem, hogy ez így nem lesz jó.
Én a kolit javasolnám, bár oda nem biztos, hogy felvesznek, mert közel laksz viszonylag.
válasza: válasza:Ha teheted albi. később meg tanulmányi alapon is felvehetnek koliba, várólistás is lehetsz és akár már második félévben beköltözhetsz.
Plusz azt is vedd figyelembe, hogy az utazás nem csak a vonatozásból áll. Otthon és az egyetemvárosban is közlekedned kell. Nekem minimum fél óra a vasúttól a kampuszomra jutni. Csúcsidőben a helyi közlekedés sem a legjobb, olyankor egy busszal hamarabb indulok, ha időre megyek valahová. Hogy a máv szeszélyeiről ne is beszéljünk.
Előadásról elkésni vagy kihagyni nem gáz, de gyakorlatról akár simán ki is zár a tanár.
válasza:50 km NEM sok, és én biztosan nem dobnék albérletre havi 100 rongyot, mert a gyerekemnek derogál egy órával előbb felkelni.
Én is 50-60 percre laktam a sulitól, meg más is, mégsem vergődtünk albiért.
válasza:Igen, marha kényelmetlen volt néha, de ez van.
A szüleidnek SOKKAL kényelmetlenebb lenne havi 100-at elkölteni az albérletedre tök feleslegesen.
Amit tehetsz:
- ösztöndíj
- diákmunka
- és társbérlet
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!