Miért nem értik meg, hogy nem érek rá bármikor?

Alapvetően heti egy ilyen délutánnak vagy estének bele kell férnie, főleg, ha az érintettektől függsz anyagilag (lakbér, stb.).

Ha az órarended olyan, hogy ez tényleg nem fér bele, akkor mutasd meg nekik az órarendedet, hogy megérthessék, mikor tudsz/nem tudsz elmenni a cuccokért. Ez nekik is tervezhetőbb lesz. Ugyanakkor azt is mondd el, hogy neked az egyetem a "munkahelyed" kötelező, ellenőrzött jelenléttel, és az órák után is vannak tanulmányi teendőid. Ez igaz is, mert pl. nekem még azt mondták, hogy kreditenként még 1 órát kellene otthon tanulni.

Ha 16-kor végzel, ami után még el kellene tudj menni heti egyszer a boltokba, és mégis annyira sok időt kell a tanulásra fordítani, hogy megfelelően menjen, hogy még így sem fér bele, akkor valószínűleg túl erős képzést választottál vagy még nem rázódtál bele.

Előre beszéljétek meg, hogy melyik nap mész vásárolni magadnak és akkor nekik is megveszed, amit akartak.

Ettől függetlenül ez a kifogáshegy csak mese. Mások EGYSZERRE dolgoznak, tanulnak, sportolnak és családjuk is van mégsem roppannak bele.

Ha csak egyszer megcsinálták volna velem ezt, elküldtem volna a "drága" famíliát a 3,14ba.

Neked is ezt kéne tenned, másból ritkán értenek az olyan emberek, akiket körbe írtál.

Én lehet, önellátóként rájuk se nyitnám az ajtót.

Voltam egyetemista, azóta dolgozom, családom is van - és tökéletesen megértem a kérdezőt!

Nos, én megmondanám, hogy ritka kivételeket leszámítva, mindennek határideje van! Legyen ez annyi, amennyi idő alatt reálisan tényleg jársz arra. Mondjuk két hét vagy három. Tehát, ha a "rendelést leadják", akkor számítsanak arra, hogy ennyi idő múlva fogod vinni nekik a kért cuccot.

Városszéli nagyáruházból, amit autó nélkül nehéz megközelíteni, eleve nem vállalnék vásárlást. (Kivéve, ha autót biztosítanak.)

Továbbá, ha valahol (egy konkrét szakboltban) vennem kell valamit, akkor néhány héten belül nem nagyon fogadnék el onnan újabb rendelést. Mondták volna akkor, amikor a másik miatt mentem, aztán egyszerre megvettem volna mindkét dolgot.

Nagyon jó tanácsnak tartom azt is, amit valaki írt, hogy az online rendelést mutasd meg nekik: ezzel mindegyikőtök élete egyszerűbb lesz. Ha csak a felét lehet megrendelni annak, amit tőled kérnek, már csak feleannyit kell vásárolnod.

További tanácsom: ne menj haza minden hétvégén. Akkor eleve később kapják meg a cuccot, és jobban megértik, hogy neked ott megvan a saját életed.

Egyébként miféle dolgokat szoktak kérni és milyen gyakorisággal?

Én voltam egyetemista és dolgozó ember is. Igenis nehéz vásárolni, ha mondjuk napi 13 órád van (nekem volt ilyen szerdám és a többi napom is eléggé meg volt pakolva). Elolvastátok egyáltalán, amit írt? Rengeteg dolga van, NEM ÉR RÁ fizikailag sem, legalábbis hétköznap nem. De nekem kedvem se lenne egész napos koncentrálás után, magamnak is utáltam vásárolni s nem is tettem, ha lehetett. Miért kéne kifordulnunk magunkból mások miatt folyton? NÉHA nyilván megteszi az ember, ha tudja.

Az pedig nem számít, hogy egyesek dolgoznak, tanulnak, építkeznek és hármasikreket nevelnek egyszerre, mivel nem mindenki ilyen csodalény. Sokunknak a munka is elvesz majdnem minden erőt, egyeseknek úgy is, hogy délután 2 után szabadok. Mit sem segít a tudat, hogy mások mennyivel energikusabbak.

Ja és az alapkérdést akárhogyan is nézzük, az, hogy azt mondják, hogy a kérdezőnek semmit nem kell csinálnia, elég durva, nem? A Téli berek jut eszembe, amikor a tájékozatlan mérnök úr azt hitte, hogy egy mezőgazdász csak lógatja a lábát télen, az állatoknak nem kell enni s más meló sincs...

Ha egy egyetemistának nem hiszik el, hogy de, elfoglalt, amikor szépen le tudta írni nekünk, hogy mi van (részvétem, én csak vizsgára tanultam valamit, még zh-k se voltak :D)... Az nagyon szomorú. Engem sosem tartottak otthon hazugnak, nem tudom, milyen az, de nem lehet kellemes.