Ti mit tennétek a helyemben? L/18

18 éves már elmúltam. Suliba járok és mellette OKJ-s képzést végzek. Nyaranta mindig dolgoztam 16 éves korom óta és idén suli mellett is járok hétvégente és van hogy suli után is este 11 óráig. Átlagos tanuló vagyok, de minden tőlem telhetőd megteszek a jobb jegyért a képességeimhez mérten. 16 évesen már nyelvvizsgáztam is.

A "szüleim" nem büszkék rám és úgy érzem hogy szégyellnek. Szerintük lusta vagyok, semmit sem csinálok, nem tanulok, buta vagyok és semmi nem lesz belőlem. Kiskorom óta sehová sem engednek el az iskolán kívül. Zsebpénzt sem kaptam soha. A fizetésük nem túl sok de ha komoly fejjel beosztanák akkor jutna mindenre és nem az lenne hónap végén hogy az én kevés kis fizetésemet kell nekik odaadjam mert nincs pénzük (hozzátenném hogy ezért is engem hibáztatnak mert szerintük én költöm el felesleges dolgokra, közben semmire sem kérek tőlük). Amióta dolgozok konkrétan a fizetésemből veszek meg mindent magamnak, például csizmát télre, új kabátot vagy éppen a bérletemet stb... a sulis költségeket is magamnak fizetem. Konkrétan elvárják hogy dolgozzak. De még így is lustának mondanak.

Kiskoromban volt a legelső ilyen eset amikor rájöttem, hogy ők nem szeretnek engem. Táncolni jártam kb 2 hónapig és azután jött volna a fellépés. Minden álmom volt akkor hogy igazi táncos legyen belőlem. A fellépéshez meg kellett mindenkinek venni egy 2500Ft-os fellépőruhát. A szüleim természetesen nem fizették ki nem engedték hogy én is fellépjek, pedig ezért jártam táncolni hogy versenyeken részt vegyünk. Sosem felejtem el amikor én csak ott álltam egyedül a többiek meg próbálgatták a ruhát. Kérdezték is tőlem hogy én nem kaptam? És csak ott álltam...

A szüleim kiskoromban sosem mondták hogy szeretnek, sosem simogattak meg, nem mondták hogy ügyes vagy és okos, nem támogattak semmiben. Az apám konkrétan k* rvának nevez és mindennek elhord. Úgy beszél rólam mint egy utolsó r ibancról. Nem büszke rám. Egyszer 16 évesen egy pedofil öregember egy öltözőben felvett kamerára ahogy öltözködök, én ezt észrevettem és sírva megrémülve jöttem ki apámhoz, aki akkor is engem hibáztatott, ahelyett hogy megvédett volna.

Nem tartom magam csinosnak, szépnek. Önbizalmam egyáltalán nincs. Véleményem szerint nem vagyok kirívó, nem veszek fel csak buliba kivágott felsőt vagy szoknyát.

Bárhová megyek konkrétan elhordanak mindennek hogy miért nem vagyok itthon és takarítok ahelyett hogy csavargok máshol. Közben meg csak a barátaimmal találkozok ahol végre jól érezhetem magam.

Nem cigizek, nem drogozok semmi olyat nem csinálok ami miatt szégyellhetnének vagy ilyesmi... Én mindig próbálok velük kedves és jóindulatú lenni, annak ellenére is hogy ők csak bántanak és a pénzem veszik el. R ibancnak neveznek és mindent megtiltanak ami számukra nem válik haszonná. Volt, hogy nyáron 1 héten 4 alkalommal mentem 12 órába dolgozni. Apám erre mondja hogy miért nem mész többet? Vagy ha 3 dolgozós nap után otthon alszok kb 10ig, megkérdezi hogy ma mért nem mentem meg hogy képzelem hogy eddig alszok.

10 évesen mondta anyám először hogy jobb lett volna ha meg se születek és hogy mennyire utál. Erről szó esett nemrégiben is amikor arra kértek meg hogy a nyaralásuk szállását én fizessem már ki nekik a fizetésemből. Akkor elmondta anyám hogy már nem tud mit tenni hogy megszülettem, ha lehetne megmásítaná. Szerinte csak a baj van velem és csak a pénzt költöm...