Nemrég költöztem el a szüleimtől a párommal külön
és nagyon rosszul viselem. Mással is volt ez? Mit lehet
tenni?
Figyelt kérdés
27 éves vagyok, eddig a szüleimmel laktam, akikkel iszonyatosan jó a kapcsolatom, anya a legjobb barátnőm. Párommal most albérletbe költöztünk, ahova vittem a kutyámat is. Nincs messze, negyed óra autóval. Szeretem, boldog vagyok vele, de annyira honvágyam van és hiányoznak a szüleim, hogy minden nap sírok. Valamilyen szinten törésnek is élem ezt meg, féltem anyát aki egyedül lesz otthon mert apa csak hétvégén van, hogy ő hogy lesz, meg magamat, mert nem tudom normális-e hogy ilyen nehezen élem meg az elszakadást. Ahogy ezt írom is sírok.
18 20 évesen ez még elmegy bár akkor se normális,de 27 éves egészséges nő nem picsog sír minden nap a szüleiért,ha a párjával él.. Az elszakadás a normális de nem 27 évesen kell neki állni,költözz haza és szedj hangulatjavítót.
2018. szept. 26. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
12/22 anonim válasza:
Én teljesen megértelek téged! :). Én is májusban költöztem el otthonról. Nekem is nagyon furcsa volt és két napig pityeregtem a helyzeten, hogy ekkora változás állt be az életemben... Teljesen normális dolog.
Valószínűleg én azért értelek meg téged, mert én is kivételesen jó viszonyban vagyok a szüleimmel és nekem is az anyukám a legjobb barátnőm! Mi minden másnap találkozunk ugyanúgy... Hol ő jön, hol én megyek haza hozzájuk. :)
Jó lesz ez hidd el! :)
2018. szept. 26. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
13/22 anonim válasza:
Én nagyon vártam a különköltözést, nincs is ilyen legjobb barátnős kapcsolatom anyukámmal, de mégis pityeregtem az első 1-2 napban. :D Szerintem ezen mindenki túl esik, főleg olyanok, akik nem feltétlen kezelik jól a hirtelen újdonságokat.
Mondjuk én 19 éves voltam akkor.
2018. szept. 26. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
14/22 anonim válasza:
Én örülni fogok, ha egyszer a fiaim kiköltöznek. Ha talpra állnak, megállják a helyüket. Jó lesz majd újra a férjemmel kettesben, hátradőlhetünk majd végre, lesz majd egymásra és magunkra is időnk.
2018. szept. 26. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
15/22 anonim válasza:
18 évesen az otthonomtol majdnem 300kmre mentem tovabbtanulni. Az iskola előtti nyáron már alig bírtam kivarni hogy végre felkoltozzek Pestre, pedig egyáltalán nem volt rossz kapcsolatom a szüleimmel, mai napig is édesanyám a legjobb barátnőm, mindent meg tudok vele beszélni. De kellett a leválás, és a külön válás. Ez a természetes, és az lenne a természetes ha te is így éreznéd. Előttem valaki már írta hogy a lelkeddel nincs valami rendben. Szerintem sincs. Talán pszichológus, pszichiáter kellene, akivel még tudnád ezt beszélni, és helyre raknatok a dolgokat. Ez így nem jó ilyen erős honvágyar érezni ennyi idősen.
26N
2018. szept. 26. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
16/22 anonim válasza:
23 évesen mentem férjhez, ekkor költöztem el a szüleimtől, akikkel a mai napig is nagyon jó a kapcsolatom. Szégyen vagy sem, én is sírtam néhány napig csendben, mosogatás közben. Amikor egy kicsit elsirattam a régi életemet, lezártam, már tudtam őszintén örülni az új helyzetnek, az új életemnek a férjemmel. :)
2018. szept. 26. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
17/22 anonim válasza:
Én egy percig sem sírtam,sőt végre megkönnyebbültem,felszabadultam,azért 27 évesen ez nem egészséges,szerinted a párodnak h esik h végig bőgőd az estéket Anyuciék után,én szépen hazaküldenélek... Kislány vagy még egy önálló élethez és kapcsolathoz látszik h 27 évesen próbálsz leválni még csak,más már 19 20 évesen megteszi,én nem ovis szinten van h naphosszat sír a a szülő után aki amúgy szabadon látogatható,szerintem keress fel szakembert mert mentálisan nem vagy rendben és nem a korodnak megfelelő ez a viselkedés,mintha megrekedtél volna,a párod is meg fogja unni..
2018. szept. 26. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
18/22 anonim válasza:
Hogy mennyi érzéketlen ember van itt! Én annak idején alig vártam, hogy saját lakásunk legyen a férjemmel. Mégis mikor eljött az ideje, én is folyton az egereket itattam, pedig idősebb voltam nálad. Szóval ne aggódj, nincs veled semmi baj, hacsak a kedves kommentelők azt nem látják jellemhibának, hogy valaki szereti a szüleit. Ne félj, el fog múlni ez az időszak.
2018. szept. 26. 18:42
Hasznos számodra ez a válasz?
19/22 anonim válasza:
Szeretem a szüleimet de 27 évesen nem bömbikéltem a párom mellett a saját lakásban hazavágyva,lehet haza menni,ha ott jobb,sajnos sok a gyagyás húszon harmincas as akiket a szülők úgy neveltek h nélkülük senkik,meg egészségtelen ragaszkodásban tartották,szimbiózisba. De egy teát se tudnak önállóan megcsinálni mert otthon mindent anyu apu csinál a kisbabának,meg mindenben döntenek,az még a borzalom mikor vki a szülővel alszik is kamaszként v nagykorúként,már a baba se való a szülők ágyába de sokan nem fogják fel,mert jaj de cuki,na ezekből sose lesz egészséges felnőtt.
2018. szept. 26. 18:56
Hasznos számodra ez a válasz?
20/22 anonim válasza:
27 évesen egyedül költöztem el, a seggemet vertem volna a földhöz örömömben, igaz most is, ha lenne egy párom, akihez oda lehet este bújni, akit haza lehetne várni vagy ő várna engem....
De nincs és ennek ellenére nem sírdogálok, igaz nem is olyan hű de szoros a kapcsolatom a szüleimmel, de szeretem őket. A tieid még messze sem laknak, szóval tényleg illene leszakadni róluk ilyen idősen. Oké, ha az első pár napban hiányoznak, de mennyivel jobb már, hogy azt és akkor csináltok a pároddal, amikor akartok, élheted az önálló, felnőtt életed és társai... Édesanyád is felnőtt ember, hidd el, hogy megoldja...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
