Szerintetek jogosan haragszik rám anyám amiért szó nélkül el költöztem otthonról?

Szeretem anyám, és nagyon jó gyermekkorom volt de mióta el váltak apámmal minden meg változott. Nagyon anyagias lett. Mióta csak dolgozok minden fillért fel számol amivel tartozom neki. Még suli mellett is dolgoztam éjszakásba, hogy tudjak neki haza adni. Egy ideig nálunk lakott a barátom aki persze rendesen adott haza és be segített mindenbe. Szerinte család tagként kezelte, de azért mégis mindig meg kaptuk hogy minek lakunk itt. Leginkább a bátyámtól, aki 40 éves létére otthon lakik és szerinte én vagyok az élet képtelen. Miután szakítottunk a barátommal nagyon depressziós lettem, anyám meg mindig azt mondogatta hogy szedjem már össze magam mert ezzel viszem a sírba. Meg hogy minek is nekem pasi. Meg jobb ha nem lesz gyerekem, ne vigyem tovább ezt a gént. A bátyámmal meg kb köszönő viszonyba se vagyunk, kb csak akkor szólunk ha egymás torkának esünk valami miatt de akkor órákig képesek vagyunk veszekedni. Szóval mikor össze jöttem a jelenlegi barátommal szinte úgy menekültem el hozzá. Össze szedtem a cuccaimat aztán már ott se voltam. Most meg persze én vagyok a hálátlan dög gyerek akire nem lehet számítani. A tesóm meg maga a Szent aki mindig ott van mellette és segít. Komolyan annyira rossz lennék hogy szó nélkül le léptem??

23N