Szerintetek haragszik rám?
Pár nap múlva 18 leszek, anyámmal éltem eddig, pár napja viszont elköltöztem otthonról.
Ezelőtt hárman éltünk együtt, de édesapám 3 éve meghalt.
Anyával sosem volt igazán szoros kapcsolatunk, sőt. Mindig apa csinált mindent, ő nevelt fel, ő jött értem a suliba kicsiként, ő főzött és mosott rám. Ha kellett tőle kaptam pénzt és ő is fizetett be mindent a suliban. Meg csak vele játszottam, beszéltem, kb mindenről. Tőle megkaptam mindent, anya viszont ilyen téren sosem volt...képben, vagy hogy mondjam. Régebben persze többet dumáltunk, de szerintem ilyen általános 4. Osztályig beszélhettünk napi szinten, aztán csak apával. Volt hogy egy hétig nem beszéltünk, de nem voltunk rosszban, sose veszekettünk.
Aztán most hogy együtt voltunk, csak ketten, olysn lett az egész ház mintha csak lakótársak lennénk. Egymás mellett éltünk.
Kb csak a konyhába találkoztunk, akkor sem mindig beszéltünk. 2 év alatt én talán 4x voltam az ő, meg apa régi szobájában, ő pedig egyszer sem. Csak magára főzött és készített ételt, én színtúgy.
Sose ismerte a barátaim, a jegyeimet sem látta egyszer sem, a bizonyítványomat is addig míg aláírta de nem olvasta el. Akkor jártam haza amikor akartam, vagy addig voltam távol amíg jólesett. Ihattam, cigizhettem amikor akartam, ha azt a szobámban tettem.Az összes ünnepet is csak a rokonságnál ünnepeltük, itthon max annyit mondtunk hogy "boldog szülinapot/karácsonyt/stb.",de ennyi.
Diákmunkáztam eddig nyáron és a szomszédban is segítettem egy öregúrnak amiért kaptam pénzt, ebből gazdálkodtam. Osztálypénz stb, de igazából sosem szóltam neki ha kellett valamire. A számlákat ő állta, ezzel már nem akartam lehúzni.
Nem nagyon tudhat rólam semmit, fogalma sem lehet arról hogy mit szeretek, de én se tudok sokat róla, csak amit kiszűrtem azokból a sztorikból amiket apám mesélt, illetve amennyire emlékszem még kisebb koromból.
Nem hiszem hogy valaha is szeretett, de én sem őt, ezért nem tudok rá haragudni.
De kezdtem belekattani hogy egyedül éreztem magam otthon, és hogy minden olyan üres volt.
Aztán nemrég egy haverom aki 22 éves, említette hogy elakar költözni albérletbe, egy olcsó kislakásba hogy közel legyen az egyetemhez és kérdezte hogy nem-e akarok vele menni, mert közel lennék a belvároshoz, illetve pár nap a tizennyolcig, így tudok majd rendes/többet fizető állást keríteni. Ősszel még nem tudom hogy lesz, de lehet hogy esti iskolában fogom befejezni a tanulmányaim. Ezt mondtam is anyának, mármint hogy elszeretnék menni otthonról. Annyit kérdezett hogy hova és meddig, elmondtam és ennyibe maradtunk. Nem fűzött hozzá semmit.
Aztán ugye mikor eljöttem el akartam azért búcsúzni. Nyújtottam a kezem, és bár kínos volt, de megöleltük egymást. Mondtam hogy hiányozni fog, ő erre csak bólintott. Aztán megfogta a vállam és full komolyan rámnézett és ennyit mondott "többet ne gyere vissza", és bezárta az ajtót.
Most pedig ezen agyalok napok óta. Nem akartam én neki ezzel fájdalmat okozni, sem végképp magára hagyni, de mégis úgyérzem hogy ezt tettem. Neki is nehéz volt azért mikor apa meghalt, de nem álltunk egymás mellett, nem vigasztaltuk egymást. Nem beszéltünk róla, apa csak ilyen tabu téma volt köztünk, de lehet hogy ezzel csesztem el nála. Lehet haragszik rám amiért sose akartam vele lenni. Nem tudom mit értet ezen, és nem tudom hogy merjek-e rákérdezni, vagy tényleg ne menjek vissza?
Azóta nem beszéltünk. Nem tudom miért, de annyira zavar, ezen rágódom. Mit tegyek?
Előre köszönök minden választ!
válasza: válasza: válasza: válasza:Ne taposd a lábadat, ne edd magad: aki fájdalmat okozott, az nem te vagy!
Gondolom, a születésed után tudatosodott benne, hogy tökéletesen felesleges egy gyermek az életében, illetve, hogy ő tökéletesen alkalmatlan az anyaszerepre.
Ennyi év "odaadó törődése" után feltűnhetett volna, hogy anyud a nagykorúvá válásodig "várt". Kb. a kellemetlen esetben előfordulható büntethetetlenség érdekelte, te eddig sem, ezután sem. Most pedig az utcán találod magad, "kisemmizve", hiszen útravalóul csak annyit kaptál, hogy ne menj vissza.
Apudnak nem volt tulajdonrésze az ingatlanban? Ha igen, örökösként ne hagyd magad, legalább a "kötelező részt"(<vagy minek hívják!) kérd ki. Ha most jól állsz is anyagilag, bármikor beüthet a baj, amikor kölcsönfelvétellel, egyéb olyasmivel terheled meg az első éveidet, amiből lehet, nem tudsz kimászni.
Sürgősen tedd félre a lelkivilágodat, lásd be, hogy bármennyire is kötődni szeretnél ahhoz, aki ennek a lehetőségét 18 éve folyamatosan elutasítja, lehetetlenné teszi, nem fog menni eztán sem. Ha valaki megsínylette ezt az anya-gyermek kapcsolatot, az te vagy.
Hidd el, nem okozol neki fájdalmat! Régebben édesapáddal való beszélgetések kapcsán nem volt téma anyud viselkedésének miértje? Ő hogyan vélekedett afelöl, hogy önhibádon kívül félárván kellett felnőnöd?
Hallgass a haverodra! Sőt! Örülj annak, hogy ez a lehetőség adódott, nem utcára kerülsz. Állj a magad lábára, annál is inkább, mert egyéb választásod sacc/kb. nincsen!
A haveroddal (remélem sok és egyre több van belőlük) beszélj, kérd ki a véleményét ugyanezen témában, ha eddig nem tetted. Lehet, értékes, tanulságos véleményeket hallhatsz. Sokszor nagy segítség, ha kívülállók, pártatlanok szemszögéből is láthatod a magad problémáját, tehát onnan, ahol a megoldás keresése
nem az alaptalan önvád, miszerint esetleg te tettél valamit rosszul, azon siklott ki anyud élete.
Egy anya akkor is közeledett volna hozzád, illetve legalább sokadszor is megkísérelte volna keresni feléd az utat, ha tőled visszautasítást tapasztal.
((( Lehet, hülyén hangzik, de ha anyudnak később mindenáron "felmentést" akarsz adni, még azt is megteheted, elvégre nem játszotta mag a gondoskodó anyát. Tehát nem a 18.szülinapodon kellett először szembesülnöd először azzal, hogy anyád géndonorod volt csupán, egy veled élő idegen, semmi több.)))
Lépj át az esetleges lelkiismeret-furdaláson: nem te vagy a hunyó! Legyen elég a lelkednek, ha megérted, hogy aki eddig/ezután bántotta/bántani fogja majd anyudat, az nem te voltál/vagy!
Ha ezt feléred, megszabadulsz az alaptalan önmarcangolástól is. Helyre tudod tenni magadban, hogy ha később baj adódna,
annak nem te a te "mulasztásod" az oka. Nem te fosztottad meg őt egy olyan családi kapcsolattól, amire esetleg a későbbiekben támaszkodhatna.
Ő húzott egy vonalat, nem tehetsz egyebet, mint --ha nem akarod megnyomorítani a már független, önálló életed a kezdet kezdetén--te is így teszel.
Amennyiben édesapád után jussod van, kisemmizni ne hagyd magad! Annál is inkább, mert nem tudhatod, később nem ütközöl-e akadályba az új munkahely megszerzéséig. Illetve "csúsztatni" sem lenne célravezető, tehát a tanulmányaidat sem szabad félbehagynod.
Az nagyon visszavetne, súlyos hátrányait látnád a későbbiekben.
Az elveszett éveket lehetetlen "behozni" : ezt ne a magad kárán kelljen újra és újra megtapasztalnod!
Csak magadra számíthatsz és ehhez jó iskolát kaptál. Édesapádtól is, anyádtól is. De minden lehetőséget meg kell fognod, mert ha te kerülsz bajba egykor, csak magadra számíthatsz, ha nem akarod kiszolgáltatni magad egy olyan szitunak, amiből szinte bizonyos, hogy nem tudsz maradandó sérülések nélkül kikerülni.
Jelen állás szerint a pofára esés után neked kell önerőből felállnod és tartanod a jó irányt. Gyermekkorod bizonyítványát kézhezvetted. Ami kb. azt tartalmazza, hogy ha önálló sikereket akarsz az életedben elérni, akkor nem futsz olyan kocsi után, ami nem vesz fel.
Nem ott keresed a törődést, a szeretetet, ahol nincs, és a továbbiakban messze kerülöd azokat az élethelyzeteket,
amelyekben akkor is a szíveddel döntenél a józan eszed helyett, ha érzed, hogy az az út járhatatlan.
Néha nézz be ide a gyakorira, írd meg, hogyan alakítod a sorsod, biztosan okulhat abból más is : nem vagy egyedül ! :)
Boldog születésnapot és kitartást, bármi akadályba ütközöl is!
válasza:Próbáld meg időnként felhívni, így nem mész el hozzá, de mégis érdeklődsz. Majd meglátod, örül-e a hívásodnak vagy inkább hagyd békén.
Sajnálom, hogy így alakult az életed, tegyél róla, hogy változzon!
válasza:Mit nem értesz?
Örül neki, hogy végre elhúztál, és esze ágábn nincs visszafogadni.
Ez kellemetlen, egyrészt, mert mutatja, hogy a háta közepére nem kíván (mostohaanyám ugyanezekkel a zavakkal búcsúzútott "kettesben"), és TÉNYLEG nem fog befogadni, ha valami történik veled.
Úgyhogy innentől kezdve elfelejtheted, hogyha gáz van, segítséget kapsz, mert nem fogsz.
Rohadt nehéz lesz... sajnálom.
válasza: válasza:Mit nem értesz rajta, utolsó? Anyuka megszülte, mert "kell a gyerek", vagy apuka erőszakoskodta ki, csak épp rájött, hogy nem pálya a dolog és onnantól kezdve apu nevelte, anyu meg kb letojta.
Sajnos pont a gyerekvállalás nincs vizsgához kötve, ergo mindenki szaporodhat, az is, aki amugy tökalkalmatlan a szülöi szerepre.
De a gyerek kell, mert Mucinéni meg az anyám kinéz ha nem szülök egyet.. pfff.
válasza:Ja igen, és ha megmondod, hogy NEM akarsz gyereket, mert iSmered magad hogy nem lennél jo anya, akor meg "beteg vagy".
Ennyit erröl.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!