Életemben először megkérdeztem anyámtól szeret-e, azóta meg csend van?

Ezt irod: "Pár napja többet ittam a kelleténél,és felhívtam anyámat.Nem is értem miért pont őt,de azt mondtam neki,hogy ha öngyilkos lennék az se érdekelné,meg nem is szeret.Erre mondta életében először hogy szeret ,meg térjek észhez,ne gondoljak hülyeségeket.Viszont azóta nem hívott"

De hat kerlek mégis mit varsz? Reszegen felhivod es eleg durvan beszolsz neki...ha nekem ilyet mondana a gyerekem azon gondolkodnek, hogy cseszhettem el igy az egeszet, hogy neki reszegen ez az eslo gondolata, hogy en nem szeretem es meg ongyilkossagkt is emleget. O ennek ellenere nyugtat es mondja szeret blabla...

Hogy miert nem hiv nagyon egyszeru: 1. AZok koze tartozik aki velhetoen nem akarja az orrod ala dorgolni hogy reszegen miket mondasz csinalsz hanem inkabb var, hogy jozanul is elohozod e a temat

2. Remeli kijozanodtal es nincs bajod es nem kerul elo ujra ez az ijeszto gondolatod.

3. Varja, hogy jozanon is igy gondolod-e es ha igen akkor megkeresed-e ezzel hogy beszelgessetek rola. A helyeben en nagyon gyorsan probalnam elfeljteni, hogy egyaltalan a lanyomnak ez eszebe juthatott :-(.

Szoval en nem hiszem hogy anyad ne szeretne es neki kellene most barmit is tennie. Ha teged ennyire bant a sajat kirohanasod (es bant), akkor tegy te lepeseket hogy errol lehetosegetek legyen beszelni. Akár egy jo beszelgetes is kisulhet belole.