Utalom a szuleimet. Neha azt erzem beleorulok mar ebbe. Hogyan viseljem el oket?

Es most ne gyertek azzal, hogy ok neveltek fel, es, hogy ez csak egy kamaszi problema, mert nemhiszem, hogy van meg egy ilyen kamasz, aki ennyire gyulolne a szuleit mint en. Ja es igen, felneveltek, dehat jot nemnagyon kaptam toluk.

Apammal 1 eve elek eggyutt, es meg 1 evet muszaj. O ugyanis Angliaban dolgozik szuletesem ota, es 1 eve jottunk ki mi is, es 1 evet meg maradunk. Anyam nevelt fel, de szornyu gyerekkorom volt. Folyamatosan kivetelezett az ocsemmel, mindig o mindenben jo volt, en meg semmiben. O kapott mindig szeretetet, en alig-alig. Folyamatosan a szemem lattara olelgettek, puszilgattak egymast, nekem ilyen szeretetet nem adott. Sokszor rakerdeztem mar, hogy mert van ez? Az valaszolta mindig, hogy engem is szeret. Es ennyi! Egy mondattal mindig elintezte a valaszt, de nem mutatta ki, hogy szeret. Sot! Rengeteget veszekedett velem kiskoromban. Ha valami rosszat csinaltam, hiaba kertem bocsanatot, o olyan szavakat kiabalt ram, amit szerintem egy anyanak nem kene a sajat lanyara. Es sosem csinaltam olyan nagy dolgokat. Maximum csak kiboritottam a poharbol a vizet, vagy veletlenul valamilyen jatekot eltortem, vagy firkaltam valami kis abrat a falra. De akkor meg kislany voltam. Nem tudtam, hogy mit szabad es mit nem. Es o mar elmondott mindennek. Volt olyan amikor meg is vert. Bezzeg, ha a tesom csinalt valamit, akkor semmi problema nem volt. O kapott egy kis "enyje,benyjet" es ennyi volt. Ma is folyamatosan veszekszik velem.

Folyamatosan kotekszik velem, beszologat. Es nem hisz bennem. Nem hiszi, hogy en barmire is viszem majd az eletbe. Az almaimra is aztmondja, hogy ugyse fognak teljesulni soha. Meg, hogy en ne csinaljak semmit, mert tul hulye vagyok hozza, es ugyse fog sikerulni. En mindenben bena vagyok es tehetsegtelen. (pedig ez szerintem nem igy van). Es annyira jol esne, hogy ha legalabb a sajat anyam, hinne bennem, es legalabb 1szer aztmondana, hogy sikerulni fog, es, hogy megtudom csinalni. De nem. Esze agaba sincs eztmondani, meg a vegen belehal. Bezzeg az ocsem az okos a csaladban. O mindenhez ert, o sokra viszi majd az eletben. (pedig aztan o sem tokeletes)

Pont azert nem ertem, hogy miert csinalja ezt anyam, mert tobbszor is meselte mar, hogy neki is milyen rossz gyerekkora volt, mert az anyukaja mindig a fiutestverevel kivetelezett, es nem hitt anyaban, nem hitte, hogy o barmire is viszi az eletbe, az anyukaja mindenben benanak tartotta. Ugyanugy mint most engem. Es meg anya mondogatja, hogy de rossz volt neki igy a gyerekkora, pedig o ugyanezt csinalja velem, mint az o anyukaja csinalta vele. Ezert nem ertem, hogy akkor o mert csinalja ezt velem? En mondtam neki sokszor, hogy velem is ugyanezt csinalod, es olyankor nem szol ra semmit. Es en nehezen illeszkedek be, es nincsenek nagyon barataim, mert eleg csendes vagyok, es anyam reakcioja erre, hogy egy nagy nulla vagyok, akinek soha az eletbe egy baratja sem lesz, es egyedul maradok orokre. Meghogy egy nagy luzer vagyok. Holott, ugy tudom neki se voltak baratai gyerekkent. O is visszahuzodo, csendes volt, olyan mint en. Es megis, mindig elohozza, hogy milyen bena vagyok, hogy nincs senkim, es, hogy soha nem is lesz. Es ez lelkileg eleg rosszul esik nekem.

Apammal 1 eve elek eggyutt, de ot utalom a legjobban! Mindenben dirigal, es mindig o akarja megmondani, hogy mitcsinaljak. Peldaul nemetul tanulok, es szeretem is, es nagyon szeretnek kesobb nemet nyelvteruletre menni, mert tetszenek a nemet nyelv orszagai, es a nyelvet is mondom nagyon szeretem. De o egybol mar mondja, hogy oda ne menjek a k*csog nemetekhez. O ugyanis utalja a nemeteket, es a nyelvuket is. Azt akarja, hogy ha o utalja, akkor enis utaljam. Es mindig valamit beszol a nemetekkel kapcsolatban. Es ugy, hogy tudja hogy nekem ez rosszul esik, mert nekem semmi bajom a nemetekkel es imadom a nyelvet. Es o mar csak azert is beszol. Minden dontesemrol, tervemrol le akar beszelni, es mindig o akarja nekem megmondani, hogy mit csinaljak. Ha barmiben is ellentmondok neki, akkor mar egybol agresszivva vallik. A multkor peldaul majdnem megvert, csak mert valamiben nem ertettunk egyet, es megmondtam neki, hogy ez az en eletem, es en szeretnem elni. Es erre o egybol utni akart. O is szokott ram csunyakat kiabalni, es szuletesem elott, el akart vetetni. Nem akarta, hogy megszulessek. (talan jobb is lett volna, inkabb mint, hogy az o gyerekuk legyek)

Szoval utalom, gyulolom oket. Egy embert se lehet ennyire utalni mint ahogy en oket. Nem tudom, hogyan birjam ki 18 eves koromig, de mar annyira varom azt a napot, amikor veget vethetek ennek a remalomnak, es ugy elmenjek, hogy soha tobbe ne lassanak. Olyan lassan tellik az ido. Nem birom ki, de muszaj lesz. Hogyan tegyem elviselhetobbe ezt a 2 evet? Ti mit tennetek a helyemben?