A gyerekek miért "tartoznak" a szüleiknek bármivel is?

A szülő nyugodtan be is vághatta volna intézetbe a gyereket vagy agyba főbe verhette volna ahogy teszik is sokan . Ha ezt nem teszi meg ,akkor legyen a gyerek hálás,mert költöttek rá rengeteget és energiát fordítottak a felnevelésébe .Ha meg ezt "alapnak" veszi a gyerek,akkor vegye azt is alapnak ,hogy tiszteli a szüleit.

A jo szülőt támogatják,szeretetből a rosszat elkerülik mert csak elvárja a pelenka törlesztőt is..

Ennél már csak az a rosszabb, amikor a menyüktől is elvárják, hogy legyen végtelenül hálás, mert felneveltek neki egy férjet. 😄

Ettől a "legyél hálás" c. szövegtől én is rosszul vagyok. Anyám állandóan azt próbálta bemagyarázni nekem, hogy nekem milyen szép gyerekkorom volt, hiszen volt mit ennem, tiszta volt a ruhám és volt saját szobám, ahol meleg volt. Én meg elmagyaráztam neki, hogy jó alaposan elcseszték a gyerekkoromat, mert az, hogy van kaja, tető a fejem fölött és ruha, az az alap, és nem az, hogy beteszem a gyereket a zaciba. Emellett viszont - mivel apám alkoholista volt - nekem 12 éves koromban lett az első farmernadrágom (azt is a nagyanyám vette), addig melegítőben jártam suliba, állandóan azt hallgattam, hogy "nem veszek, nincs pénzünk", nem tudtam elmenni egy fagyit megenni az osztálytársaimmal, mert zsebpénzt soha nem kaptam, hiába volt saját szobám, az nem zárta ki a folyamatos veszekedéseket a szüleim között, nem mertem felhívni a barátaimat, mert tök ciki volt, ahogy apám piásan viselkedett, soha nem volt közös program, állandóan azt hallgattam, hogy veszekszenek vagy anyám panaszkodik, hogy ő a családjára áldozza az életét, neki milyen nehéz az élete, stb. Nem én akartam megszületni, ők akartak, kötelességük volt ezeket biztosítani nekem, és hadd ne legyek már hálás azért, mert ŐK úgy döntöttek, hogy megszületek. És mikor megkérdeztem, hogy miért nem vált el, akkor azt mondta, hogy "mert mégis az apátok, meg mi lenne vele nélkülem...". Aztán mikor mondtam neki, hogy tulajdonképpen szégyellheti magát, hogy fontosabb volt az alkoholista apám mint a gyerekei, az számított, hogy vele mi lesz, az nem, hogy a mi életünket cseszi szét, akkor megsértődött, mert szerinte ez "áldozat volt a családért", ami nem is volt csalás, csak egy balhékupac. Pedig még az sem lett volna gond, hogy hol lakunk, mert kapott volna szolgálati lakást, a pénzünk is több lett volna, ha egyenesen levonják a tartásdíjat, szóval nem az egzisztenciális ellehetetlenülés réme volt az oka, hogy maradt. Tehát mit tiszteljek? Miért legyek hálás? Abszolút egyetértek azzal, hogy a gyerek a saját gyerekeinek adja tovább amit kapott. Az más más kérdés, hogy azt adja-e tovább amit kapott, vagy az elrettentő példának szolgál.

Vannak hálátlan gyerekek, de a te példáidat egyáltalan nem sorolnám ide. A 17 éves kamasz esetét pl. parentifikációnak is hívják és egyáltalán nem egészséges és magától értetődő dolog.

Ez érdekes kérdés. Vegyük azt, hogy senki nem kérte, hogy megszülessen. Innentől, ha tiszteletben tartotta volna Ádám-eva a gyerekeket, akkor tulajdonképpen már az ő gyerekük sem születik meg. Ugye. Értelmetlen, sőt erőszakos a létezés, mert elmondása szerint meg sem akart születni! Rá van kényszerítve, hogy éljen, és tanuljon, dolgozzon,. Szenvedjen 90 évet :-) amúgy igen. Létre hozunk a magunk érdekében, örömére egy börtön tölteléket... (A földi lét a börtöne.) Van igazságod. De a faj, a család, így marad fenn. Minden amiért dolgoztunk, minden amit gondolsz, leirsz hiába való, ha nincsen utókor, aki elolvassa. Bár értelek. tulajdonképpen a föld nevű bolygón nincsen szükség emberre. Ez tény. Ha nem szaporodik, akkor is él az univerzum. Rájöttünk, hogy felesleges :-) (nekem is van gyerek)