Szerintetek kötelessége e a szülőnek eltartani a felnőtt gyerekét, ha az megváltozott munkaképességű?

"De annak mi értelme van, hogy ketten nyomorgunk?"

Általában nem vagyok híve annak, hogy egy munkaképes, egészséges felnőtt sokáig élősködjön a szülei nyakán, de ez a mondat - ebben a helyzetben - felháborít.

Nincs az a "nyomor", amelyben ne segítenék beteg gyerekemnek, még akkos is, ha (kis túlzással) nekem csak kenyér és víz jutna.

Igazat adok annak a hozzászólónak, aki azt írta, hogy nem lehet mindennel számolni, mikor az ember gyereket vállal, de ha ilyen adott eset áll fenn, akkor a semmit is megosztom vele, közben persze igyekszem olyan munkát találni neki, amit el tud végezni.

Akkor is az én gyerekem, ha nem felel meg a normáknak, a szülői szeretet nem ezen múlik és nem erről szól.

Ahogy az egykori szólás szerint a majomanya mondta a gyerekének:

"Szőrös is vagy, szaros is vagy, de az enyém vagy."

(Természetesen ennek a mondásnak semmi köze a majomszeretethez.)

Erkölcsileg? Erkölcsre nem kötelezhetsz senkit, ha semmi kapcsolata valakinek a moralitással akkor bszhatod. :D Inkább azt mondom, hogy ilyen helyzetbe szülőként nyilván eltartanám.

Speciel van némi örökletes szembetegségem úgyhogy nekem ilyen gondom nem lesz.

"Ismerek olyan családot is, ahol a fiatal felnőtt gyerek kitalálta, hogy ő depis (sic!) és nem tud emberek közé menni."

Aki ilyet leír, annak kívánom, hogy ismerkedjen meg közelebbről a súlyos depresszió nevű BETEGSÉGGEL!

És aztán dobják az utcára, mint macskát sz.arni.

Ahogyan ő kívánta másnak!

Üdv: egy gyógyult depressziós

A depresszió egy betegség, b+, és olyan testi fájdalmakat okoz, hogy be.sz.arnál.

Épp ezért pótolják a szerotonint az orvosok.

Biztos diagnosztizálják sok embernél, aki nem depressziós, de az is biztos, hogy egy csomó olyannál meg nem, aki pedig qrvára az.

Ro.hadtul fáj, minden porcikád, és igen, gyógyszert kell szedni és 2-3 hónap alatt rendbehoz.

Lehet, hogy a vásárlós gyerek csak középsúlyos, azért van meg MÉG!!! gyógyszer nélkül.

Ha kidobják az utcára, abba belehal.

Amúgy van egy tippem, hogy mi a szóban forgó személy betegsége.

Igen, segíteni kell.

Nem magának kereste, nem a piacon vette.

Segíteni kell aki beteg!

Nagybátyám 23 éves volt, amikor munkahelyi balesetben lebénult deréktől lefelé. Így sem szorult semmilyen támogatásra, a büszkesége sem engedte volna. 2 éve halt meg nagynéném, az ő segítsége nélkül is teljes életet él.

Nem tudom, hogy én mit tennék. Valószínűleg noszogatnám, hogy ő is ilyen legyen, és nem csak azért, mert egyszer meghalok. Inkább azért, mert neki is jár a tartalmas, boldog élet lehetősége. Nem szeretném, hogy csak úgy elteljenek az évei, miközben otthon gubbaszt.

Diplomás létedre képes vagy olyant leírni, hogy magszimum?

Mesélj még, kérlek!