Szerintetek kötelessége e a szülőnek eltartani a felnőtt gyerekét, ha az megváltozott munkaképességű?

Ez olyan dolog, hogy nyilván minden szülő segíteni szeretné a gyerekét...viszont itt az is kérdés mivel segítik jobban.

Mert persze jól hangzik, hogy támogatják anyagilag amíg tudják, de ha nem milliomosok, számolniuk kell azzal, hogy előbb utóbb nyugdíjasok lesznek esetleg meghalnak. És akkor ki fogja "eltartani" a gyereket?

Ha valódi hosszútávú segítséget akarnak nyújtani, akkor abban kéne ügyködniük, hogy amennyire lehet kezeltessék a beteg mentális/fizikai állapotát, és támogassák abban, hogy a körülményeihez képest saját lábra tudjon állni...még ha ez rövidtávon nehezebb is.

Lehetőségeikhez képest segíteni erkölcsi kötelességük.

A 'család' erről szól.

Aki pedig egyértelmű "nem"-mel válaszolt, azonnal imádkozzon vallása Istenéhez, hogy ő ne kerüljön hasonló helyzetbe.

(Ha Istene igazságos, akkor hiába is imádkozik.)

.

Van egy régi mondás: ahol két ember jóllakik, jut a harmadiknak is.

Attól függ.

Ismerek olyan családot, ahol egy baleset során lett a fiatal felnőtt gyerekük rokkant. Olyan fejsérülést szenvedett, hogy sajnos sose fog tudni gondoskodni magáról. Ilyen esetben teljesen egyértelmű, hogy utolsó leheletemig gondoskodok róla.

Ismerek olyan családot is, ahol a fiatal felnőtt gyerek kitalálta, hogy ő depis (sic!) és nem tud emberek közé menni. Online vásárol össze minden vackot, de se tanulni, se dolgozni nem akar. Ilyen esetben úgy járna, mint a macska.