Jogosan esett ez rosszul az édesanyámtól?

22 vagyok és még nem volt barátom. Apám elég szigorú ebben a tekintetben, plusz kemény gimibe jártam és most az orvosira, szóval nincs sok időm a pasizásra. De a legfőbb ok, hogy nem is igazán érdekel ez most, én a tanulásra szeretném koncentrálni.

Szóval a lényeg, hogy két éve megismerkedtem egy fiúval. Nagyon rendes srác, kedves meg minden, de abszolút nem az esetem. Párszor találkoztunk - akkor én még azt hittem barátilag - egyedül is meg baráti társaságban is, aztán szerelmet vallott nekem. Én elmondtam neki, hogy én barátként gondolok rá, nem szeretnék többet. Úgy tűnt, hogy ezt elfogadta. Azóta - kb fél éve - egyáltalán nem is beszéltünk.

A lényeg, hogy tegnap itthon voltam, anyának csipogott a telefonja, hogy vki írt neki messengeren. Kérte hogy nézzem már meg ki az. Azt hittem dobok egy hátast, amikor láttam, hogy ez a srác írt anyámnak. Rákérdeztem hogy ez mi, és azt mondta hogy néha írogat neki. Kérdeztem hogy minek meg miről de hárított. Tudom nem szép dolog, de amikor nem figyelt belenéztem a telefonjába. Végig olvastam az egész üzenetváltásukat és teljesen megdöbbentem. A saját anyám ilyeneket írt a srácnak, hogy "ne add fel, hívd el újra, mert nehezen nyílik meg", meg hogy "tudom hogy igazából nagyon fontos vagy neki", meg "nincs is élete, mindig csak a tanulás, ez szerintem sem normális". Egyszerűen nem értem az anyám, világosan elmondtam neki, hogy nem tetszik nekem ez a srác. Miért akarja mégis rám erőltetni? Azért mert 22 évesen még nem volt senkim és ez szerinte nem normális, attól még szerintem nincs joga ezt tenni. Szerintetek jogosan akadtam ki? Nagyon rosszul esett.