Hogyan tudnám rávenni a szüleimet arra, hogy elmenjünk együtt sétálni vagy moziba menni, vagy valami programra?

Kedves Kérdező!

A suliban engem is kiközösítettek. Kb egy kezemen meg tudom számolni, hány barátnőm volt összesen.

A szüleim sokat veszekedtek, aztán apám kiment külföldre dolgozni, anyu meg ivott...

Szerettem sétálni. Megnyugtatott. A húgom szintén nem jött velem soha. Egyik barátnőm sem jött velem soha.

Sosem volt elég jó anyunak semmilyen házimunka, amit megcsináltam, így egy idő után már nem csináltam - legalább ezért jogosan kaptam. De csak mosolyogtam rajta.

Mi van ma, 30 évvel később?

Messze meghaladtam az osztálytársaimat életszínvonalban, tanultságban stb, megtanultam a házimunkát az albérletekben velem lakó lányoktól - és szoktam nagyokat sétálni.

Azonban igazat kell adnom annak, aki azt írta, hogy nem kényszeríthetsz senkit arra hogy azt tegye, amit te akarsz.

Nem tudom, mi történt, hogy az illető ilyen drasztikus lépéshez folyamodott, valószínűleg zaklatásként élte meg a társaságodat, ezért törölte magát... Egy megterhelt családi háttérben élő ifjú hölgy megterhelő lehet ám! Nagyon. Légy türelmes! Egy beszélgetés nem csak rólad szól! A család nem csak rólad szól! Értem, hogy otthon nem kapsz törődést, de attól még az emberek élik az életüket. Majd belejössz! :)

#10: nem 6 órát csücsülsz a sulidban? Ma már a középiskolákban átlag a 7-8 óra, de a 9 óra is előfordul. A követelények is nehezedtek, több lett a tananyag. Unokahúgom most lesz 5-es, 4-ben is kb. annyi órájuk volt, mint nekem most középiskolában, pedig amikor én voltam annyi idős, 4-5 óránk volt csak.

Plusz az iskolai is le tud ám fárasztani.

És ugye ha végzel a munkával, otthon már nem kell vele foglalkozni, ellenben egy diáknak tanulni kell, házit írni.