Jogosan aggódom a fiam miatt?
Mindig is olyan magának való gyerek volt,nem igazán értette meg magát az osztálytársaival.
Elég sokat szekálták amikor nyolcadikos volt és a nagyszülők,tesóim,unokatesók sem spórolták meg a rosszalló hozzászólásokat.
Bár nem látszott rajta hogy ez mélyen megérintené,mert nekem egyszer azt mondta,hogy ezektől az emberektől nem is várná el,hogy értékeljék..csak annyit mondott,hogy azt sajnálja,hogy a sajátjuk helyett más életével foglalkoznak.
Aztán bekerült középiskolába és ott se találta meg a közegét.(Itt bevallom hibásnak érzem magam,mert nem engedtem hogy átjelentkezzen abba az iskolába amibe járni szeretett volna.)
És azt hiszem megelégelte,hogy senkinek egy jó szava nincs hozzá..(rajtam kívül persze,mert ugye bár nem értem őt,nem tudom mi járhat a fejében..de pozitívan állok hozzá és mindig biztatom,csak sajnos eléggé elszigeteli magát tőlem.De tudom,én csak az anyja vagyok,neki mások biztatására lenne szüksége)mert eléggé elfajultak a dolgok vele.
Kijár egy romházba,ami kezdetben azt a célt szolgálta,hogy tudjon ott festeni(mi nagyon kicsi házban lakunk,itt nem tud.) és napokig nem jön haza..a minap elmentem oda maikor ő itthon volt és a hely tele van piás üvegekkel,hányásfoltokkal itt ott..az egyik fiókban eldugva füvet és és néhány tablettát találtam.
A jegyei is nagyon leromlottak,most alig üti meg a kettest.(de őszintén ez a legkisebb probléma..)
Barátai nincsenek,általában itthon van,olvas,gitározik vagy fest.(Amúgy nagyon intelligens gyerek,bravúrosan fogalmaz és jófej az emberekkel,könnyen megtalálja a közös hangot velük,már ha azok fogékonyak rá,de mégis egyedül van.)
Egy orvosi vizsgálat során felfigyeltem arra hogy kisebb-nagyobb karcok vannak a testén,meg kör alakú égések,a doki azt mondta pszichológusra van szüksége,de amikor felhoztam neki könyörgött,hogy had ne kelljen mennie..sírt is.Engedtem neki,kibeszéltük a dolgot,nem tudom hogy fojtatta e.
Úgy érzem komoly dolgokat nyom el magában,de egyszerűen nem hajlandó megnyílni nekem,tudom hogy fura gyerek,ehhez épp elég bemenni a szobájába,vagy megnézni hogy hogyan öltözködik,de nagyon különleges,de én egyszerűen nem tudok rajta segíteni,nem engedi
(Ezt a részletet még fontosnak érzem megjegyezni,egyedül nevelem,az apja kisebb korában csúnyán megverte,azonnal ott is hagytuk,elköltöztünk.)
valaki volt hasonló helyzetben?Hogyan oldottátok meg?
Nagyon félek,semmirekellő szülőnek érzem magam
Hazudnék, ha azt írnám, mindegyik választ elolvastam, de már amikor végig értem a kérdésnél, megfogalmazódott bennem a válaszom. Nagyjából.
Nagyjából én is ezen mentem keresztül, amin most a maga fia. Még én is tini vagyok (ezt azért említem, hogy tudja: nekem is friss a dolog), ezért nagyjából átérzem, amit ő. Noha, az én apukámmal nincs ilyen fajta kapcsolatom, hála sz égnek jóban vagyunk, voltak bőven a mi családunkban is súlyos dolgok, amik természetesen megráztak engem, nem tudtam, hogy feldolgozni, nem tudtam kinek elmondani, és teljesen üresnek éreztem magam. Ezekután végül be kellett, hogy valljam magamnak a sok önutálatom után, hogy nekem kell valaki, aki segítsen. Nem anya, nem apa, nem a barátnőm (akit igazából ma már nem is hívok barátnőmnek, mert rájöttem, nem hogy nem segít, igazából hátráltatott kicsit engem az saját magam elfogadásában), és senki olyan, aki ismer. Egy személy. És itt eljött a pont, hogy találtunk egy ingyenes pszichológust, aki nagyon rendes volt velem, végig. Sok helyen olvasom, hogy nem mindegyik szakember jó, de nekem azt hiszem szerencsém volt. Bár beláttam, elsőnek én sem hittem benne: csak haza akartam menni minden egyes beszélgetés után és egyedül lenni.
De teltek a hetek, hónapok. És jobban lettem. Már nem sírtam el magam sokszor, nem gondoltam arra, hogy bántom magam, stb.
All in All, csak azt szerettem volna írni, ne okolja magát, az én anyukám is egy áldott jó ember, s mégis megtörtént velem. Egyszerűen csak megtörtént, de lehet segíteni. Az alkholhoz sajnos nem tudok hozzászólni, mert én ahhoz nem nyúltam.
Mindenesetre sok sikert kívánok magának és a fiának, remélem minden megoldódik :)
Jogosan aggódsz.
Te tetted fel a lejtőre amikor nem engedted átjelentkezni a másik iskolába.
Amikor verte az állat volt férjed'te, hol voltál? -meg kellett volna védened!
Ez a gyermek ' fulldoklik!
Segíts már rajta!
válasza: válasza: válasza:#22
Köszönöm,ez egy elég hasznos válasz volt számomra.
Ma leülök vele beszélgetni,megpróbálkozom a pszichológust is felhozni.
#24 miért mit gondolsz,hogy ültem a kanapén aztán néztem ahogy a férjem megveri a gyerekünket?
Lehet hogy a kérdésből úgy jött le,hogy nem állok ki a fiamért,de én igen is mindig megtettem a tőlem telhetőt.A tesómmal is beszéltem,hogy fogja vissza magát az alázó megjegyzéseivel(meg is tette amúgy és a gyerekeire is rászólt.)de a nagyszüleimmel nem tudok mit kezdeni,szülőnek is borzasztóak voltak.Annyit tudok csinálni,hogy nem várom el hogy menjen hozzájuk.
Az iskolát azért nem engedtem neki,mert Pesten van.(Jó tudom butaság volt,de mi egy kis faluban lakunk és féltem a gyerekem oda küldeni..)de amúgy igen,művészeti.
Ez az utolsó éve középiskolában,bár szerintem nem is tudnám átíratni,hogyha nincs üresedés.
én nagyon szívesen járatnám zenetanárhoz mondjuk(mert a rajzhoz nagyon van tehetsége.) de egyszerűen nincsen pénzem
azt pedig mindig próbálom éreztetni,hogy bennem megbízhat,de úgy érzem,hogy néha tök hülyének néz.Kitalál valami gyors mondvacsinált indokot,hogy ne kelljen beszélnie (bár én sosem erőszakoltam rá)
de most ez ellen mit tehet egy szülő?
Pedig nekem aztán nehezen tudna olyan dolgot mondani,ami miatt kevésbé szeretném. És ezt tudja is.
(Azt meg nem tudom ki írta hogy neveljem erőszaktevőnek a gyerekem,de azt hiszem ennél rosszabb dolgot nem is tehetnék.
És a zenéről amit hallgat,mert itt elkezdtetek ezen pörögni..nirvanát talán olyan 14 éves korában kezdte,akkor jött a gitár meg a szakadék stílusa,de azóta igen sokfelé elment ezen az irányon is,a szobájából mindig szép szövegű zenék hallatszanak..ez az indi??nem értek hozzá, de sokat szokott nekem beszélni ezekről.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!