Jogosan aggódom a fiam miatt?
Mindig is olyan magának való gyerek volt,nem igazán értette meg magát az osztálytársaival.
Elég sokat szekálták amikor nyolcadikos volt és a nagyszülők,tesóim,unokatesók sem spórolták meg a rosszalló hozzászólásokat.
Bár nem látszott rajta hogy ez mélyen megérintené,mert nekem egyszer azt mondta,hogy ezektől az emberektől nem is várná el,hogy értékeljék..csak annyit mondott,hogy azt sajnálja,hogy a sajátjuk helyett más életével foglalkoznak.
Aztán bekerült középiskolába és ott se találta meg a közegét.(Itt bevallom hibásnak érzem magam,mert nem engedtem hogy átjelentkezzen abba az iskolába amibe járni szeretett volna.)
És azt hiszem megelégelte,hogy senkinek egy jó szava nincs hozzá..(rajtam kívül persze,mert ugye bár nem értem őt,nem tudom mi járhat a fejében..de pozitívan állok hozzá és mindig biztatom,csak sajnos eléggé elszigeteli magát tőlem.De tudom,én csak az anyja vagyok,neki mások biztatására lenne szüksége)mert eléggé elfajultak a dolgok vele.
Kijár egy romházba,ami kezdetben azt a célt szolgálta,hogy tudjon ott festeni(mi nagyon kicsi házban lakunk,itt nem tud.) és napokig nem jön haza..a minap elmentem oda maikor ő itthon volt és a hely tele van piás üvegekkel,hányásfoltokkal itt ott..az egyik fiókban eldugva füvet és és néhány tablettát találtam.
A jegyei is nagyon leromlottak,most alig üti meg a kettest.(de őszintén ez a legkisebb probléma..)
Barátai nincsenek,általában itthon van,olvas,gitározik vagy fest.(Amúgy nagyon intelligens gyerek,bravúrosan fogalmaz és jófej az emberekkel,könnyen megtalálja a közös hangot velük,már ha azok fogékonyak rá,de mégis egyedül van.)
Egy orvosi vizsgálat során felfigyeltem arra hogy kisebb-nagyobb karcok vannak a testén,meg kör alakú égések,a doki azt mondta pszichológusra van szüksége,de amikor felhoztam neki könyörgött,hogy had ne kelljen mennie..sírt is.Engedtem neki,kibeszéltük a dolgot,nem tudom hogy fojtatta e.
Úgy érzem komoly dolgokat nyom el magában,de egyszerűen nem hajlandó megnyílni nekem,tudom hogy fura gyerek,ehhez épp elég bemenni a szobájába,vagy megnézni hogy hogyan öltözködik,de nagyon különleges,de én egyszerűen nem tudok rajta segíteni,nem engedi
(Ezt a részletet még fontosnak érzem megjegyezni,egyedül nevelem,az apja kisebb korában csúnyán megverte,azonnal ott is hagytuk,elköltöztünk.)
valaki volt hasonló helyzetben?Hogyan oldottátok meg?
Nagyon félek,semmirekellő szülőnek érzem magam
Eleve nem tudom megérteni,hogy miért gyanúsítotok meg komoly témát feszegető kérdést azzal,hogy biztosan 'troll'
jobb dolgom sincsen
válasza:
válasza:mért mi a baj ezzel?
Tudod én próbálom tolerálni a gyerekem dilijét,mert nem akarom megváltoztatni őt,ráerőltetni azt ami nekem megfelelne.Mert szerintem az nem helyes szülői magatartás,hogyha nem olyannak születik a gyereked aminek akarod,akkor szépen ráerőlteted és olyanná teszed ami neked megfelel.
válasza:#5 válaszadó vagyok. A pszichológus szart se ér. Megkapjátok mindketten, hogy hülye a gyerek (szerinte), jól lehúz titeket pénzzel, oszt ott vagytok ahonnét elindultatok. Ha talál egy olyan havert, mint ő maga, az fényévekkel többet ér, ráadásul ingyért van.
Nem lehetetlen a dolog, ha nekem sikerült, neki méginkább fog.
Ha pedig káros szenvedélyei vannak, amiket abba kellene hagyatni vele, szintén nem a pszichomókus a legjobb döntés. Mellesleg alkoholizálni, drogozni főleg az extrovertált bazárimajmoknak szokása, elég megnézni egy fesztivált, illetve utána a tömérdek eldobált piásüveget, sztaniolpapírt meg füves kalózdekkeket. A piafüggőség, kábszerfüggőség egy külön téma, nem sok köze van az illető személyiségéhez.
Engem is járattak 4-5 különböző pszichológushoz, annyit ért mint erdőtűz ellen a vizipisztoly. Én nem élek alkohollal és droggal se, cigarettázni ugyan cigarettázok, de ebből is csak közepes mennyiséget. Az egyetlen szenvedélyem az édesség - cukrot cukorral, csokit csokival, napi 23000 kalória helyből lemegy simán (sajnos). Ez is káros dolog, tudom, de hát basszus, valamibe meg kell halni :D
Már amúgyis megszoktam, hogy minden, ami jó, az vagy törvénytelen, vagy erkölcstelen, vagy káros az egészségre.
Na de a lényeg, Kérdező: ha nincs szüksége, igénye társaságra, semmiképp nem szabad erőltetni! Javasolni lehet neki ezt-azt, de nem kell megharagudni rá, ha nem fogadja meg. Neki ilyen a személyisége, ahogy nekem is ilyen. Aki kedvel, jóba van velem, az elfogad így. Aki meg nem, magasról le van sajnálva.
válasza:Én biztos, hogy a sírás és könyörgés közben nem hagytam volna békén, amíg meg nem mondja, hogy VALÓJÁBAN miért nem akar pszi-hoz járni. Amit mondott, te is írtad, nevetséges érv. Én azt a beszélgetést otthon folytattam volna és addig nem fekszünk le, amíg meg nem győztem arról, hogy a pszi-t legalábbis érdemes megpróbálnia. Ha nem segít, akkor mást kell kitalálni, de eleve elutasítani hiba volna. Ha tud jobbat, akkor próbáljuk ki először azt, de az, hogy semmit se csinálunk, csak nézzük, ahogy ő tönkre megy, abba nem megyek bele.
Ha sehogy se tudod rávenni, akkor menj el te pszi-hoz. Hátha tud olyan tanácsot adni, amivel fiadat rá tudod venni, hogy elmenjen, vagy hogy mit tudsz te tenni, hogy a fiadat visszarántsd a drog- és alkoholfüggőségből.
Egy apró megjegyzés: az iskolai szekálásoktól nemigen tudtad volna megvédeni. De azért a rokoni szekálásoktól én kőkeményen megvédtem volna. Azonnal emelt hangon raktam volna helyre testvéreimet, azok gyerekeit, vagy akár a szüleimet, ha bántják a gyerekemet. Mindenkinek a tudomására hoztam volna, hogy ha a gyerekemre rosszízű megjegyzést tesznek, akkor velem garantált a hosszútávú rossz viszony.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!