Szülőként elvárnátok/elvárjátok, hogy a 18 éves gyereketek elmondja, hogy mikor hova megy?

Igazából nem tudom, hogy elvárás volt-e ezzel szemben, mert ha valaki ment valahova, akkor automatikus volt, hogy szóltunk a másiknak. Ha senki nem volt otthon, akkor sms-ben, vagy cetlire felírva tudattuk a másikkal, hogy ide mentünk, ekkor jövünk, ne keress. Szerintem ez nem csak arról szól, hogy 18 feletti vagy alatti az illető. Egy 30 éves is kerülhet bajba, aztán senki sem tudja merre ment.

Én szoktam otthon szólni, ha megyek valahová vagy hagyok egy cetlit az asztalon. Nem azért, mert gyerekstátuszban vagyok, hanem azért, hanem mert együtt lakunk és szerintem egy ilyen helyzetben ez alapvető. A szüleim is mindig szólnak, hogy mikor nem lesznek otthon. A lakótársaimnak is mindig szólok, hogy tudjanak róla, illetve ők is. Nyilván nem kell minden apró részletet elmesélni, illetve a vallatás/faggatás is más tészta, de szerintem az teljesen normális, hogy nem csak úgy lelépünk minden szó nélkül, hanem előre jelezzük és akkor nincsen olyan, hogy pl. kizárnak, keresnek, aggódnak stb..

Amíg otthon lakik addig igen. Elég ha csak annyit mondd elmentem a Petihez majd jövök. Vagy bulizni mentem a haverokkal hajnalba jövök.

Meg ha nagyon gellert kap valahol és tényleg ne várjuk, akkor van messenger, lehetőleg hangüzenetben, neki is könnyebb, otthon is mókásabb :)

Csak azt,hogy mikor jön haza.