Szerintetek milyen előnyei és hátrányai vannak, ha nagy a korkülönbség a szülők-gyerek között?

Szüleim 35 és 38 évesek voltak, mikor érkeztem.

Előny, hogy tapasztaltabbak, türelmesebbek, a sok élmény miatt elfogadóbbak is általában.

Hátrány, hogy túlféltőek.

Szerintem sokkal nagyobb különbség van azonos korú szülök közt érettség terén, mint a fiatal és idösebb szülök közt általánosságban.

Rengeteg fiatal szülö félti agyón a gyereket, és több idösebb nem, ha kellöen értelmes.

#4, talán nem kéne totál ismeretlenül burkoltan pálcát törni a szüleim felett, hogy "nem elég értelmesek". Pláne ilyen helyesírással ("agyón", ez valami új szó?)...

Tanult, művelt emberek, akiknek valóban van annyi hibájuk, hogy a sok tapasztalat miatt többet aggódnak. Na bumm, kikérem magunknak a nevükben is, hogy ettől rosszabbak lennének más átlagos családos embereknél.

"#4, talán nem kéne totál ismeretlenül burkoltan pálcát törni a szüleim felett, hogy "nem elég értelmesek". Pláne ilyen helyesírással ("agyón", ez valami új szó?)..."

NEM, nem új szó, csak véletlen rosszul írtam (nem magyar billentyüzet és nem figyeltem eléggé), de örülök, hogy a válaszomból ez a legfontosabb neked.

Másrészt NEM törtem pálcát senki fölött, legalább is nem írtam olyat, hogy a TE szüleid nem elég értelmesek, csak azt, hogy az, hogy valaki idösebb, még véletlen sem jelenti azt egyúttal, hogy túlféltö, illetve, hogy aki az, az adott esetben nem kellöen értelmes. De ezt általánosságban írtam, nem konkrétan rátok nézve, hanem a tapasztalataim alapján.

"Tanult, művelt emberek, akiknek valóban van annyi hibájuk, hogy a sok tapasztalat miatt többet aggódnak. Na bumm, kikérem magunknak a nevükben is, hogy ettől rosszabbak lennének más átlagos családos embereknél."

A tanultság nem jelent semmit az érzelmi intelligencia terén, és ha valaki egy közel felnött gyereket túlfélt, az nincs rendben.

Mellesleg a sok tapasztalat éppen arra ösztökéli a legtöbb embert, hogy reálisan nézze a dolgokat és nem arra, hogy túlrettegje.

Akinek kellö tapasztalata és kellö érettsége van, az fel tudja mérni, hogy fölösleges egy gyereket (kamaszkortól fölfelé) agyonfélteni, mert ezzel csak azt érik el, hogy minden áron ki akarjon próbálni olyan helyzeteket, amiktöl a szülö tiltja. Éppen ezért sokkal értelmesebb dolog a gyerekkel nyiltan beszélni az esetleges veszélyekröl, hoyg adott esetben megfelelöen tudjon reagálni, és engedni, hogy megszerezze a saját tapasztalatait.

5 #-ös próbáltál volna meg értelmezni, nem másokat leszólni.. Sajnos a helyes értelmezés messze áll tőled, másokat leszólni azonban már remekül megy!

Ha annyira büszke vagy a szüleidre, akkor igyekezz, nehogy lemaradj! Mert jelenleg vesztésre állsz...

Nálunk anyu már 39 éves volt, mikor a hugom született. Harmadik gyerek, az akkori élettársától, véletlenül csúszott be.

Előny, hogy anyu már tapasztalt volt a gyereknevelés terén, nem nagyon érték meglepetések. Plusz fiatalosnak érezte magát tőle, az oviban nagyon jól összebarátkozott a huszonéves anyukákkal, együtt jártak a játszótérre, szóval jó közösségi élete volt.

Hátrány, hogy sokkal kevesebb türelme volt már, mint anno velünk a huszas éveiben. Sokkal hamarabb elszakadt a cérna, és elkezdett kiabálni a hugunkkal. Nem volt már annyi türelme mindent százszor elmutogatni, elmagyarázni, mintha kicsit belefásult volna már a dologba harmadszorra. Amikor én és a bátyám voltunk kicsit, az egész életét nekünk szentelte, minden csak rólunk szólt. A hugomnál pedig már nem így volt, többször volt igénye arra, hogy programot csináljon, szórakozzon, a gyerek nélkül.