Ez most bunkóság?

Én 50km-re lakom, mégis van, hogy csak havi 1x jutok haza. Egyszerűen az ember dolgozik hétköznap, a hétvégéken meg vagy programja/elintéznivalója van, vagy másik rokont is látogatni kell, vagy esetleg a párjával szeretne lenni és pihenni...ha az ember utánaszámol gyakorlatilag 2-3 hetente jön össze leghamarabb.

Ettől függetlenül szeretem a szüleimet, pár naponta beszélünk telefonon, ha valamiben kell nekik segíteni (pl faaprítás stb) amilyen gyorsan csak tudunk elmegyünk hozzájuk.

Ha egyéb formában tartod velük a kapcsolatot akkor nem baj.

Mondjuk nekem fura, hogy nincs rá igényed, hogy velük legyél.

Én már 40 éves vagyok, apa 2 utcányira lakik, anya sajnos már nem él, én 7 napból 5x megyek apához.Ha csak 5 percre is de beugrom.És nem, nem pénzel, nem ebédelni megyek, nem függök tőle, még nagyon segíteni sem kell neki a nagyobb takarításokon kívül.

Nálunk szoros a családi kapcsolat.

Örül mikor megyek, örül az unokának.

Szóval nekem az igény hiánya furcsa a részedről.

De látod a hozzászólók többsége szerint az a normális.

Csak meg ne bánd majd nem élnek már.

Szerintem nincs ezzel semmi baj. Ha az ember elkezdi élni a saját életét, akkor már nehezebb összeegyeztetni a dolgokat és mindenre időt szakítani, emiatt bizony fel kell állítani egy fontossági sorrendet és nem biztos, hogy a szülők látogatása lesz az első, ha már valaki dolgozik, tanul, párkapcsolata van, el kell tartania magát, ügyeket kell intézni stb., stb. Ha korábban többet találkoztatok vagy még otthon laktál, akkor érthető, hogy furcsa és időre van szüksége a szülőknek, amíg ezt megszokják, de azért nem kell rögtön megharagudni emiatt és el kell fogadniuk, hogy a gyerek már felnőtt és éli a saját életét.

Szerintem az okán sem érdemes veszekedeni vagy, hogy mit illik és mit nem... Igen, van olyan is, hogy valaki azért nem szeretne hazamenni, mert örül, hogy elszabadult otthonról és nem jó a kapcsolata a szülőkkel. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben is meg lehet érteni és nincsen ezzel semmi baj, ami nem megy, azt nem lehet erőltetni. Viszont rengetegen vannak olyanok is, akiknek pedig szimplán csak nehéz lenne megoldani és tényleg mások a prioritások. Én egy vidéki kisvárosban születtem, ahol nincsen semmi, így innen is minden fiatal elköltözik. Már csak azért is több, mint száz kilométerre kellett költöznöm, hogy tanulhassak, de már most tudom, hogy nem is fogok hazamenni, mert otthon max. a Bözsi néni kisboltjában lehetek eladó vagy mehetek takarítani, közmunkára. Nyilván, nem szeretnék teljesen elszakadni a szüleimtől és szeretem őket, de az fontosabb, hogy majd a végzettségemnek megfelelő munkahelyet találjak, amiből meg is tudjak élni és, ha az ember a saját életére szeretne koncentrálni, akkor nem biztos, hogy az a jó módszer, ha minden hétvégén csapot-papot otthagyva szalad a szüleihez. A tesóm is messze lakik, mert ott talált megfelelő munkát és most már ő is ritkábban jár haza. Régebben az is előfordult, hogy minden nap vagy hetente többször benézett otthonra, de igazából bőven elég az a pár alkalom is, hiszen ma már akármit meg lehet beszélni telefonon, interneten is.

Nem az, van saját életed, ne szoljanak bele és ne irányítsanak dolgozó, FELNÖTT létedre.

Én meg 1000-rel vagyok odébb, mert itt kapott a párom munkát és nekem alap volt, hogy jövök vele.

A családom néha hisztizik hogy miért félévente járunk haza, de kit izgat. Utazzanak ök 13 rát Pestig... ja, hát ök Bpre nem képesek feljönni, hanem még vergödjünk ki mi vidékre 2 ora alatt.

Nem az. Én apukámékhoz szoktam kb. ilyen sűrűn menni, pedig közelebb laknak. De nagyon rossz oda a közlekedés, abba meg beleuntam, hogy felkelek hétvégén korán, kibumlizok és akkor mindenki végig mással van elfoglalva míg ott vagyok én meg halálra unom magam és várom, hogy indulhassak haza.

Egyébként meg ők is meglátogathatnak téged. Mi épp ezért bevezettük, hogy időnként apa jön és együtt ebédelünk. Így sokkal tartalmasabb.

Nem bunkóság. Én is huszonéves vagyok és én is messze lakom a szüleimtől, kb. 2 havonta látogatom meg őket egy-két napra. Egyébként ők is kevesellik, de hogy egyszer-kétszer ők jöjjenek hozzám, arról szó sem lehet. Ők nem hajlandók eljönni, csak tőlem várják, hogy a fél hétvégémet utazással töltsem.

Nekik van kocsijuk, nekem buszoznom kell átszállással + BKV, ami legalább 3 és fél óra utazás, plusz amíg várom a csatlakozást.

Egyébként én hétvégén is dolgozom, szóval ilyenkor kb. semmit nem tudok pihenni.

Mondd a szüleidnek, hogy látogassanak meg ők is téged néha, lehet hozzád el is mennek majd.

"Én senkit nem ismerek aki a városból elköltözött volna"

És hol élsz Mucsaröcsögén? :)

Ezt a kérdést saját megnyugtatásodra, vállveregetés miatt írtad ki. De te igazából nem szereted a szüleid. "A szoknyája alatt maradt" az egy degradáló kifejezés, nem a szeretettel egyenlő. Ebből is világosan látszódik, hogy összekevered a szezont a fazonnal.

Nem önállótlanság az, ha a gyerek látogatja a saját szüleit, és nem fényévente egyszer beköszön. Telefon, internet pedig meg sem közelíti azt.

Elképeszt, amit az 53%-os ír.

Komolyan nem ismersz olyat, aki elköltözött a városból?

Én meg csak olyat ismerek....

Hány éves vagy?