Anyukám nem tart semmire, és nem szeret. Nem tudom feldolgozni. Mit tehetnék?

21 éves vagyok, egyetemre járok, így nem otthon élek. Egy olyan szakon tanulok, amit a szüleim nem helyesetek anno...

Pár napja anyukám azt mondta, hogy szerinte nem vagyok életre való, hülye vagyok, és hogy nézzek körbe, mindenki többre vitte nálam...pedig van nyelvvizsgám, 4,3as átlagom van az egyetemen...magamnak intézek mindent..

Egész életemben ezt csinálta...ha 2. lettem egy országos versenyen, akkor lesütötte a szemét, és azt mondta, hogy lehetne jobb is.

Ameddig otthon éltem, minden nap a szememre hányta, hogy senki vagyok, és semmire sem vagyok jó.

A helyzet apámmal sem jobb, "kedvenc" mondatom tőle a "bárcsak inkább kutyát vettem volna"

Sosem tudtam velük semmiről sem beszélni, se az örömömről, se a bánatomról...a puszta létem zavarja őket :(

Minden egyes fillért felhoznak, amit rámköltenek. Tudom, hogy a kollégium és a kaja drága, és hálás vagyok amiért fizetik, de nagyon rosszul esik, hogy otthon mindig azt hallgatom (és mindig is hallgattam), hogy milyen sokba kerülök, nem éri meg..

Létezik, hogy egy anya nem szereti a gyerekét? Ha igen, akkor miért vállal gyereket? Vagy ha nem akarja fizetni a költségeket, akkor miért? (Anyagilag meg tudják engedni maguknak, hogy máshol tanuljak)

Nem tudom elfogadni a helyzetet, nagyon rosszul érzem magam, amiért csak egy hatalmas csalódás vagyok nekik.

Hogyan segíthetnék magamon?