Szerintetek lehet jó anya olyasvalakiből, aki alapvetően nincs odáig a gyerekekért?

9-es, NEM mindenkinek más a saját gyereke! SOKAN ugyanúgy falra másznak tőle, mert szültek erre alapozva.

Azt mondom, aki nem érzi azt, hogy igen, szeretne gyereket mondjuk 95%-ban, az ne szüljön.

Nagyon ciki ugyanis, mikor anyuka rájön mondjuk 2-3 évvel később, hogy igazából ő nem is akarta, teher, nyűg, és aztán folyamatosan a gyerekét bántja ezmiatt.

"Elbxod az életem", "Bár meg se születtél volna", "A legnagybb hibám vagy"... stb. Vagy kiteszi 18 évesen, mert "végre nagykorú lett".

Jelen. Nem tartom ugyan túl jó anyának magam, de a saját gyerek az teljesen más.

Mondjuk a gyerekkel is úgy vagyok mint a felnőttekkel: van aki szimpi, van, aki kevésbé.🙂

Tesómnak lett egy gyereke, és ő mindig nagy gyerekkerülő volt. Hát, a gyerekkel sem változott meg, most olyan mintha a saját gyerekét akarná elkerülni, látom rajta hogy neki ez az egész csak egy hatalmas nyűg. Sajnálom nagyon a gyerekét, ebből kiindulva mondom;

Ha nem érzed úgy hogy nem akarsz, NE SZÜLJ, mert utána hárman is szívni fogtok. Te, a gyerek és az apja.

15-ös, nem ugyanaz a tesónk:)

Én magam amúgy soha nem voltam oda a gyerekekért, idegesítettek, stb. Ehhez képest a lányom SOHA nem zavart vagy idegesített, imádom a mai napig. Nem vagyok türelmes alkat, de neki mindig mindent a legnagyobb türelemmel magyaráztam el, még többet is, mint kérdezett. Most is szeretem, nagyon jó a kapcsolatunk.

Viszont ami tény, hogy az ő születése után sem tudtak meghatni más gyereke, tehát elmondhatom, hogy előtte is és utána is zavart és idegesített más gyereke.

"15-ös, nem ugyanaz a tesónk:)"

Ezt kérdőjellel gondoltam, mármint a fenti mondatot.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Tessék, az ilyen helyzetek születnek a "jajj, majd a sajátodat szeretni fogod" győzködés hatására. És ha már benne vagy nyakig, onnantól senki nem fog veled együttérezni.

Nem kell feltétlenül szülőnek lenni. Vannak ösztönök amelyek erre visznek minket és vannak sajnos gyakran családi-társadalmi elvárások is. Nagyon sok olyan szülő van sajnos aki belekerült ebbe a helyzetbe, de nem alkalmas rá és ez hosszú szenvedést hoz a saját és a gyermeke életébe is.

Elborzadva hallom amint sokan mondják, hogy mennyire szeretnének egy olyan cuki kisbabát. És ez alapján hozzák meg a gyerekvállalási döntésüket, nem gondolva arra, hogy a kisbaba néhány hónapig, vagy legfeljebb 1-2 évig cuki, onnantól viszont évtizedekig egy másik ember akiért felelősek vagyunk, de sok esetben képtelenek vagyunk együtt élni velük, mert egészen más személyiségek mint mi.

Rettenetes lelki gyötrelem szülőnek lenni, ha az ember nem igazán vágyik rá és nem igazán alkalmas rá, csak egy felelőtlen döntés következtében szülő lett.

Én azt javaslom, hogy csak az vállaljon gyereket, aki ezt élete fő hivatásának tudja tekinteni, kész lemondani minden más lehetőségről, alkalmas rá és szereti csinálni. A legkisebb kétely esetén ne legyen gyereke!

Rengeteg a szerencsétlen sorú gyerek és szülő akik meggondolatlanságból szenvednek egész életükben, ráadásul be sem ismerhetik, mert a társadalom megveti az anyát aki elismeri, hogy nem örül már annak, hogy anya lett. (Ezt általában persze eltitkolják, vagy kidumálják, vagy önmaguk előtt is takargatják.)