Nagyot tévedtem es ha igen, hogyan hozzam helyre?

Egyedul nevelem a gyerekem es az igazsag az, hogy egyedul en akartam ( az apja is de nem annyira mint en)a szuleteset, hogy legyen es úgy erzem hogy csak en szeretem igazan , en vagyok mellette nap mint nap , ram szamithat mindig

Erzem , hogy az apja nem szereti igazan , nincs úgy mellette, mint ahogy kéne egy apának, éli az életét , es nem hozna semmi aldozatot a gyerekert , eppenhogy tartja a kapcsolatot, de munkahleyen egy órát nem hianyzott a gyerek miatt , neki a munka az elsö en kinlódtam , hianyoztm csomót mikor kicsi volt , az apat nem erdekelte hogy engem kirúgnak , hogy van e mit egyen a gyerek , tehat ereztem hogy tartja a kapcsolatot szinte illemböl a gyerekkel , de nincs benne öszinte szeretet

Valamelyik nap el akart menni a gyerek az egyik osztalytarsaval es annak szuleivel az uszodaba, es tudtam hogy szeret ugralni a melyvizbe es en feltem , pedig tud úszni , de feltettem es mondtam hogy ne menjen, vagy csak úgy ha megigeri hogy nem ugrik a melyvizbe ( csak 11 eves )

Mondta felhivja az apjat es megkerdi ha mehet es az mondta hogy persze, mehet es ugralhat ahogy akar es en üljek csak otthon az óvatoskodó tök fejemmel

Nagyon ideges lettem, hogy a gyereket nem tudtam megakadalyozni vagy legalabb ravenni egy igeretre , hogy nem ugrik a melyvizbe es akkor mondtam egy dolgot , amit megbantam azóta , hogy persze, mert apadnak mindegy , ha meghalsz, ö ugyanúgy éli tovabb az eletet , nem fog szomorkodni ! ( ami sajnos igaz , úgy érzem) Nekem viszont nem mindegy es nem menne tovabb úgy az elet !

A gyerek elkezdett sirni es nagyon megsajnaltam, hogy apa nem lesz szomorú ha en meghalok stb

( arra gondoltam hogy lehet jobb ha az ember tudja az igazsagot hogy kire szamithat , megspòrol csomó fajdalmat es tevhitet, de utólag megis kegyetlennek tunik ) Vélemények ?