Mit tehetnék, hogy megengedje?
Kb egy éve vagyok együtt a barátommal. Nagyon szeretjük egymást, mással nem is tudnám elképzelni az életem. De anyám ki nem állhatja. Eljutottunk odáig, hogy már hozzánk se jöhet át, én ki se mozdulhatok a lakásból, hogy elmenjek hozzá. Mikor mégis megengedi, hogy eljöjjön, akkor folyton benyit ránk, mivel a szobám mellett van a mosdó meglepően sokszor jár oda, hogy be tudjon nézni az ajtón, hogy mit csinálunk... Volt, hogy lefeküdtünk egymás mellé tv-zni az ágyra és mikor hazament a barátom, elmondott minden r...nak. Nem engedi, hogy hozzájuk menjek, mert szerinte úgyis azért akar elhívni, hogy megd...jon.
Felnőtt nő vagyok már, önálló keresettel rendelkezem, próbáltam észérvekkel meggyőzni, hogy nem akar kihasználni a barátom, csak szeretjük egymást. Akkor újabb vita lett, hogy milyen hiányos vagyok, hogy ennyire nem tudok elszakadni tőle, meg hogy keressek mást. De az előző barátommal is ugyanezt játszotta el.
Szerintetek hogy lehetne meggyőzni, hogy megbízhat a barátomban és hogy nem fog kihasználni? Ez az én életem, mégsem érzem azt, hogy élném...
Sok szülő pánikba esik, amikor értesül, hogy a gyerekének van társa. Tudatosul benne, hogy a gyerekét valaki "megfosztja, elveszi" tőle és rája már kevesebb jut a gyereke szeretetéből, és ezt a szeretetet a gyereke egy számára "idegen" felé nyilvánítja ki. Anyukád is így van! Ezt abból gondolom, hogy az előző fiú sem volt neki jó. Bizonyára ő sem tudná megmondani, miért. Igen igen! Fél, hogy kettőtök közé beékelődött egy harmadik.
Beszélj a problémádról rokonokkal, barátnőiddel stb., hogy magyarázzák meg anyukádnak, hogy ez a szülőkről való leválás nagyon is természetes. A szülők legtöbbje aztán belátja, hogy nincs értelme a gyereke boldogsága elé állni.
Apropó: azok a dolgok, amik miatt az együtt járás elején sírtál, mert összekülönböztetek -. már elmúltak? Ha még nem múltak el, tudod egy életen át tolerálni, ahogy most tolerálod? Vagy elvakít a szerelem és idővel megint sírni fogsz miattuk? Mérlegelj és lépj! Ne keress magadnak hiba nélküli társat, mert nem találsz! A kérdés az, hogy az észlelt hibáit tudod-e egy életen át tolerálni, eltűrni és idővel szinte észre sem veszed.
"de anyám teljesen ki van készülve miatta, mert szerinte itt kellene élnem velük..." Innentől kezdve nem kellene , hogy érdekeljen a véleménye. Anyád nem igazi anya, hanem egy önző szülő, aki magának akar, hogy elygen társasága. Teljesen mindegy, kivel lennél, nem fogadná el, mert nem érdekli a Te életed, hanem csak a sajátja, neki pedig az a jó és kényelmes, ha te egyedül vagy, és otthon laksz, kéznél vagy neki.
25 vagy. Már régen nem kellene otthon lenned. Mikor akarod elkezdeni a saját életedet élni? Ez csak rosszabb lesz, mert egyre idősebb és besavanyodott lesz mindkét szülőd, viszont minél idősebb vagy Te is , annál kevésbé akad majd pasi, aki elviseli, vagy tolerálja, hogy te még mindig a köldökzsinóron ragadtál.
Egyébként meg gyerekek, napi (n+1). kamu kérdés.
Ne dőljetek már be minden marhaságnak.
"hogy lehetne meggyőzni, hogy megbízhat a barátomban"
Felnőtt ember nem győzköd senkit, hogy döntést hozhasson a saját élete kapcsán. Felnőtt ember meghozza a döntést és közli azzal, akire még tartozik.
A barátodban meg kizárólag neked kell megbíznod, nem neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!