Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tehetnék, ha nagyon...

Mit tehetnék, ha nagyon haragszom a szüleimre egy konkrét dolog miatt, és még így,27 évesen sem tudok túllépni, mivel naponta érzem a hátrányt, amivel szembesülök?

Figyelt kérdés
Anyum egy nagyon rossz házasság után jött össze apummal, akiben ő akkor csak annyit látott, hogy milyen kedves, rendes, tisztelettudó, stb., nincs vele semmi baj magyarán. Később megszülettem én, és kicsivel később jöttek a problémák is. Apum nem tudott apa lenni, bár elmondása szerint szeretett, illetve én sem egészen úgy fejlődtem, mint a többi gyerek. Ezt az orvos is látta, aki akkor felvetette az autizmus lehetőségét esetemben. Anyu viszont nem ment tovább ezen az úton, megsértődött az orvosra, viszont a problémák nem múltak el. Veréssel és ronda szavakkal próbált rám hatni, na persze semmi eredménnyel. Ha az iskolában bántottak, kicsit sem érdekelte, úgy állt hozzá, biztos látják rajtam, hogy hülye vagyok, és igazuk van. Tény, hogy etetett, ruházott, valahol szeretett is, de a mai napig látom rajta, hogy bánja, hogy bevállalt. De ami nekem abszolút hihetetlen: mégis mit várt, amikor apum sokkal markánsabban hozta szinte a kezdetektől fogva az autizmus számos tünetét, anyám látta is, de figyelmen kívül hagyta? Nem voltak barátai, félt az idegenektől, 2-3 témát leszámítva nem lehet beszélgetni vele semmiről sem, számtalan esetben abszolút nem tudott viselkedni, észre sem vette, hogy teljesen leégeti magát, most, hogy idősödik, egyre jobban jönnek ki nála a kényszerek, a megszokott kis rituálék, összeférhetetlenebb a természete, stb. Egyfelől nem hiszem el, hogy velem, akinek feleannyira sem durva az autizmusa, ennyire durván kellett volna bánni, másfelől ne mondja már, hogy apumon meg nem látta az elején. Apámra meg haragszom, mert neki sokkal nagyobb türelem járt, mint nekem, holott felnőttként legalább annyit tombolt, mint én gyerek fejjel, legalább annyiszor nem viselkedett helyesen, mint én, és valójában sosem viselkedett apaként (ezt ő maga is elismeri, ahogy azt is, hogy nem is tudna), sokkal inkább egy bajos, hisztis tiniként. Nem viccelek, de miután nővérem, aki tőlem jóval idősebb (anyám előző házasságából) elköltözött tőlünk, nekem nagyon nehéz volt így otthon maradnom velük, szinte sosem éreztem azt, hogy ez egy család lenne. Már rég nem lakok velük, de óriási hátránnyal indultam az életben, a mai napig nem tudtam behozni, hiába a próbálkozásaim. Nem mondom, sok pozitív tulajdonságot is örököltem az autizmussal, ami a legtöbbeknek nincs meg, de azért a társasági életben piszkosul nehéz helyzetben vagyok. Továbbá mit mondjak arra őszintén, amikor nekem panaszkodik anyám, hogy apámmal milyen nehéz, hogy ő már arra gondol, hogy meglép mellőle, hogy milyen gyagyás, és ő már mennyire megbánta, hogy belépett ebbe a családba?

2018. jún. 17. 21:18
1 2 3 4
 1/37 anonim ***** válasza:
67%

Én pszichológust javaslok. Ő helyre tudná tenni, hogy a szüleid iránt ne érezz haragot. Mert amíg érzel, addig ez gátolni fog a pártalálásban is. Illetve segítene begyógyítani (amennyire lehet) a gyerekkorodban kapott sebeket.

Esetleg abban is tudna segíteni, hogy az autizmusodat (ha van), hogyan lehetne kezelni, vagyis fejleszteni azt, ami emiatt nem jól működik nálad.

2018. jún. 17. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/37 anonim ***** válasza:
27%
De a szüleid igazából miben hibásak? A betegségedről nem ők tehetnek. És ha anyád látta az elején apádon, hogy nem százas, akkor ez min változat rád nézve?
2018. jún. 17. 21:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/37 Dave092 válasza:
61%

Így van, a leírtakra nehéz mit mondani ha nem pszichológus az ember. Én is javasolnék szakembert hozzá ő többet fog tudni segíteni szerintem is. Bár ugye egy pszichológus óradíja azért nem egy buszjegy ára de még így is sokkal inkább javasolnám részletesebben elmesélve szakemberre bízni ezt a dolgot mint néhány mondatból leszűrve elolvasni anonymus emberek hozzászólását.

Egy pici megjegyzést azért bátorkodnék tenni, hogy itt valójában anyukád jobban a hunyó. Apukádra (ha jól értem neki is van némi autizmusa) nem szabad haragudnod ez miatt mert nem tudott veled igazi apaként foglalkozni illetve azért pláne nem szabad mert több türelmet kapott anyudtól. A többivel tényleg ajánlanám a pszichológust. Sok sikert az életben :)

2018. jún. 17. 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/37 anonim ***** válasza:
67%

2-es, olvasd el a nyitókérdést rendesen, ott leírja!


"Az orvos .......... felvetette az autizmus lehetőségét esetemben. Anyu ... megsértődött az orvosra, viszont a problémák nem múltak el. Veréssel és ronda szavakkal próbált rám hatni, na persze semmi eredménnyel. Ha az iskolában bántottak, kicsit sem érdekelte, úgy állt hozzá, biztos látják rajtam, hogy hülye vagyok, és igazuk van."


"...nem hiszem el, hogy velem, akinek feleannyira sem durva az autizmusa, ennyire durván kellett volna bánni..."


"... miután nővérem, aki tőlem jóval idősebb (anyám előző házasságából) elköltözött tőlünk, nekem nagyon nehéz volt így otthon maradnom velük, szinte sosem éreztem azt, hogy ez egy család lenne."


Tudott a betegségéről, mégsem vitte fejlesztésre, szeretetlen légkörben nőtt fel, nem kapott megértést. A szeretetlenség és a megértés hiánya önmagában tönkre teszi a gyerek lelkét.

2018. jún. 17. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/37 A kérdező kommentje:

Köszi szépen mindenkinek! Kettes: igazából azt csak, hogy ha ő ezt látta, akkor miért csodálkozott, és miért rajtam verte/veri le a port, hogy nem lettem olyan, mint a többi ember?


Amúgy igen, muszáj lesz a pszichológus, mert jó ideje dolgozni sem tudok, hiába vagyok jó képességű, a szociális életem elképesztően pocsék, és ez csak egyre rosszabb. Hála Istennek, hogy van egy pár eszméletlenül toleráns ember, akik a barátaim lettek és mellettem állnak mindenben!

2018. jún. 17. 21:50
 6/37 A kérdező kommentje:
Goldmund73 100%-ban jól átlátod az egész helyzetet, köszönöm szépen!
2018. jún. 17. 21:53
 7/37 anonim ***** válasza:
57%

2-es a szülei abban hibásak, főleg az anyja, hogy ha már felmerült hogy autista a gyereke, vinnie kellett volna tovább kivizsgálásra, majd fejlesztésekre.

Kérdező, apád ha tényleg autista, vagy autista tünetei vannak, igazából nem hibás. Nem tehet róla, hogy ilyen.

Nem tűnsz súlyos autistának. Nem tudom, hogy felnőttekkel foglalkoznak-e vagy csak gyerekekkel, de szerintem keresd az Autista kutató intézetet. Hátha kapsz valami segítséget, vagy akár útmutatást életeddel kapcsolatban.

2018. jún. 17. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/37 anonim ***** válasza:
31%
Köszönöm mindenkinek! 2-es vagyok. Amit leírtál a múltadból nem szép dolgok, de ezek minden családban előfordulnak, nem gondolom, hogy a jelenlegi szociális problémáidat a szüleid okozták volna, talán inkább a betegséged.
2018. jún. 17. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/37 anonim ***** válasza:
78%
Ja és a fejlesztésről csak annyit, nekem a férjem adhd-s, most 35 éves, az ő gyerekkorában nem volt semmilyen fejlesztés, maximum a nagyon súlyos eseteknek, szóval lehet, hogy,ebben sem hibásak a szüleid.
2018. jún. 17. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/37 anonim ***** válasza:
55%
8-as: azért nem gondolom, hogy ilyenek minden családban előfordulnak. A kérdező leírta, hogy konkrétan verte az anyja, és éreztette vele, hogy bánja, hogy megszülte, mindezt azért, mert enyhén autista. Azért ilyen idióta szülő (szerencsére) messze nincs minden családban.
2018. jún. 17. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!