Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tehetnék, ha nagyon...

Mit tehetnék, ha nagyon haragszom a szüleimre egy konkrét dolog miatt, és még így,27 évesen sem tudok túllépni, mivel naponta érzem a hátrányt, amivel szembesülök?

Figyelt kérdés
Anyum egy nagyon rossz házasság után jött össze apummal, akiben ő akkor csak annyit látott, hogy milyen kedves, rendes, tisztelettudó, stb., nincs vele semmi baj magyarán. Később megszülettem én, és kicsivel később jöttek a problémák is. Apum nem tudott apa lenni, bár elmondása szerint szeretett, illetve én sem egészen úgy fejlődtem, mint a többi gyerek. Ezt az orvos is látta, aki akkor felvetette az autizmus lehetőségét esetemben. Anyu viszont nem ment tovább ezen az úton, megsértődött az orvosra, viszont a problémák nem múltak el. Veréssel és ronda szavakkal próbált rám hatni, na persze semmi eredménnyel. Ha az iskolában bántottak, kicsit sem érdekelte, úgy állt hozzá, biztos látják rajtam, hogy hülye vagyok, és igazuk van. Tény, hogy etetett, ruházott, valahol szeretett is, de a mai napig látom rajta, hogy bánja, hogy bevállalt. De ami nekem abszolút hihetetlen: mégis mit várt, amikor apum sokkal markánsabban hozta szinte a kezdetektől fogva az autizmus számos tünetét, anyám látta is, de figyelmen kívül hagyta? Nem voltak barátai, félt az idegenektől, 2-3 témát leszámítva nem lehet beszélgetni vele semmiről sem, számtalan esetben abszolút nem tudott viselkedni, észre sem vette, hogy teljesen leégeti magát, most, hogy idősödik, egyre jobban jönnek ki nála a kényszerek, a megszokott kis rituálék, összeférhetetlenebb a természete, stb. Egyfelől nem hiszem el, hogy velem, akinek feleannyira sem durva az autizmusa, ennyire durván kellett volna bánni, másfelől ne mondja már, hogy apumon meg nem látta az elején. Apámra meg haragszom, mert neki sokkal nagyobb türelem járt, mint nekem, holott felnőttként legalább annyit tombolt, mint én gyerek fejjel, legalább annyiszor nem viselkedett helyesen, mint én, és valójában sosem viselkedett apaként (ezt ő maga is elismeri, ahogy azt is, hogy nem is tudna), sokkal inkább egy bajos, hisztis tiniként. Nem viccelek, de miután nővérem, aki tőlem jóval idősebb (anyám előző házasságából) elköltözött tőlünk, nekem nagyon nehéz volt így otthon maradnom velük, szinte sosem éreztem azt, hogy ez egy család lenne. Már rég nem lakok velük, de óriási hátránnyal indultam az életben, a mai napig nem tudtam behozni, hiába a próbálkozásaim. Nem mondom, sok pozitív tulajdonságot is örököltem az autizmussal, ami a legtöbbeknek nincs meg, de azért a társasági életben piszkosul nehéz helyzetben vagyok. Továbbá mit mondjak arra őszintén, amikor nekem panaszkodik anyám, hogy apámmal milyen nehéz, hogy ő már arra gondol, hogy meglép mellőle, hogy milyen gyagyás, és ő már mennyire megbánta, hogy belépett ebbe a családba?

2018. jún. 17. 21:18
1 2 3 4
 31/37 A kérdező kommentje:

Jóval később kezdtem el beszélni, mint az átlag (3 évesen kb.), addig egy szót sem, nem tűrtem az érintést, agresszívvá váltam tőle, állítólag csak meredtem magam elé nagy komoran, nem mosolyogtam senkire, nem tudtam normálisan játszani a korosztályommal sem, teljesen ártatlan dolgoktól halálra rémültem, és ordítoztam (pl. porszívó hangja). Anyámnak nem volt türelme a sok furcsaságomhoz, azt hitte, mindezt csak azért csinálom, hogy őt kikészítsem.


Később sulira persze sokat fejlődtem, sőt, szinte teljesen magamtól megtanultam olvasni és írni is, kitűnő tanuló lettem szinte nulla tanulással. Egy ideig még a szociális problémák is jócskán enyhültek, aztán gimitől lett újra minden rosszabb. Kiközösítettek, mert nem jártam bulizni, mert szót emeltem, ha az osztály valakit kipécézett, és azt szekálni kezdte (nem bírom elviselni a bántalmazást akkor sem, ha az másra irányul), ahogy nem álltam be a divatból az osztályfőnököt kikészítők sorába sem (aki szintén mindent megtett, hogy az osztályom kedvében járjon). Na és persze még így is, ha valami kellett, akkor rögtön jöttek hozzám kérni a segítségem, én pedig amiben tudtam, abban segítettem. Volt, aki kb. az összes dolgozatát úgy írta meg, hogy én diktáltam neki, és miután egyszer elegem lett és szóltam neki, engem kiáltott ki a szar szemétnek.


A munkahelyet is keresem, végzettségem is van, úgyhogy a szerencsétlen nem én vagyok, hanem inkább az, aki pocsék helyesírással ossza az észt puszta kötekedésből.


Amúgy a hivatalos diagnózis beszerzése is most aktuális nálam, már megtettem az első lépéseket. Nem sajnáltatom magam, de ami megtörtént, azt nem fogom letagadni, pláne nem egy olyan ismeretlen miatt, aki arra veri itt magát, hogy nem viszi a gyerekét fejlesztésre. Kritikusságról pedig: nagyon sokáig közel sem voltam ennyire kritikus, de egy bizonyos szint alatti megnyilvánulást senkitől sem viselek el szó nélkül, és abszolút nem érdekel, ki sértődik meg miatta. Engem legalább nem a rossz szándék vezérel, és nem csak kötekedni akarok.

2018. jún. 18. 15:50
 32/37 anonim ***** válasza:
Az autizmusod öndiagnózis vagy voltál dokinál?
2018. jún. 18. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/37 A kérdező kommentje:
Is-is, a papír beszerzése most van folyamatban (írtam feljebb), és szakemberhez is járok.
2018. jún. 18. 22:19
 34/37 anonim ***** válasza:
15%
lehet ,hogy pocsék a helyesírásom ,de nekem van munkám mindig dolgoztam ,sőt családom is van sőt engem is szekáltak gyereként a suliba,még sem sajnáltatom magam ,te csak azt teszed .
2018. jún. 19. 06:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/37 A kérdező kommentje:
Sőt sőt sőt sőt sőt... Én minőségi munkába kezdek csak bele, ami megfelel a végzettségemnek. Emberek is vannak mellettem, úgyhogy nem is értem, mi az már, hogy neked családod van. Egy adott kérdést kiírtam, senki sajnálatára nem szorulok rá. Nem értem a hisztikézésed.
2018. jún. 19. 06:45
 36/37 A kérdező kommentje:
Egyébként a 48%-osnak írtam azt a kommentet, persze a te bajod, ha magadra vetted.
2018. jún. 19. 06:51
 37/37 anonim ***** válasza:
Kérdező! Ha még másik fiókból ránézel a kérdésedre, szívesen beszélgetnék Veled! 2 hasonló cipőben járó lányt is ismerek, és nekik is sok gondjuk van. Talán több szem többet lát!
2022. jan. 30. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!