Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tehetnék, ha nagyon...

Mit tehetnék, ha nagyon haragszom a szüleimre egy konkrét dolog miatt, és még így,27 évesen sem tudok túllépni, mivel naponta érzem a hátrányt, amivel szembesülök?

Figyelt kérdés
Anyum egy nagyon rossz házasság után jött össze apummal, akiben ő akkor csak annyit látott, hogy milyen kedves, rendes, tisztelettudó, stb., nincs vele semmi baj magyarán. Később megszülettem én, és kicsivel később jöttek a problémák is. Apum nem tudott apa lenni, bár elmondása szerint szeretett, illetve én sem egészen úgy fejlődtem, mint a többi gyerek. Ezt az orvos is látta, aki akkor felvetette az autizmus lehetőségét esetemben. Anyu viszont nem ment tovább ezen az úton, megsértődött az orvosra, viszont a problémák nem múltak el. Veréssel és ronda szavakkal próbált rám hatni, na persze semmi eredménnyel. Ha az iskolában bántottak, kicsit sem érdekelte, úgy állt hozzá, biztos látják rajtam, hogy hülye vagyok, és igazuk van. Tény, hogy etetett, ruházott, valahol szeretett is, de a mai napig látom rajta, hogy bánja, hogy bevállalt. De ami nekem abszolút hihetetlen: mégis mit várt, amikor apum sokkal markánsabban hozta szinte a kezdetektől fogva az autizmus számos tünetét, anyám látta is, de figyelmen kívül hagyta? Nem voltak barátai, félt az idegenektől, 2-3 témát leszámítva nem lehet beszélgetni vele semmiről sem, számtalan esetben abszolút nem tudott viselkedni, észre sem vette, hogy teljesen leégeti magát, most, hogy idősödik, egyre jobban jönnek ki nála a kényszerek, a megszokott kis rituálék, összeférhetetlenebb a természete, stb. Egyfelől nem hiszem el, hogy velem, akinek feleannyira sem durva az autizmusa, ennyire durván kellett volna bánni, másfelől ne mondja már, hogy apumon meg nem látta az elején. Apámra meg haragszom, mert neki sokkal nagyobb türelem járt, mint nekem, holott felnőttként legalább annyit tombolt, mint én gyerek fejjel, legalább annyiszor nem viselkedett helyesen, mint én, és valójában sosem viselkedett apaként (ezt ő maga is elismeri, ahogy azt is, hogy nem is tudna), sokkal inkább egy bajos, hisztis tiniként. Nem viccelek, de miután nővérem, aki tőlem jóval idősebb (anyám előző házasságából) elköltözött tőlünk, nekem nagyon nehéz volt így otthon maradnom velük, szinte sosem éreztem azt, hogy ez egy család lenne. Már rég nem lakok velük, de óriási hátránnyal indultam az életben, a mai napig nem tudtam behozni, hiába a próbálkozásaim. Nem mondom, sok pozitív tulajdonságot is örököltem az autizmussal, ami a legtöbbeknek nincs meg, de azért a társasági életben piszkosul nehéz helyzetben vagyok. Továbbá mit mondjak arra őszintén, amikor nekem panaszkodik anyám, hogy apámmal milyen nehéz, hogy ő már arra gondol, hogy meglép mellőle, hogy milyen gyagyás, és ő már mennyire megbánta, hogy belépett ebbe a családba?

2018. jún. 17. 21:18
1 2 3 4
 21/37 A kérdező kommentje:
Hála Istennek, hogy vannak ilyen attitűddel rendelkező szülők! Ez a helyes, és nem pedig az a sok idióta, akik a mai, XXI. században simán kijelentik, hogy az autizmust (és még az ADHD-t is) minek egyáltalán kezelni, jól meg kell verni a gyereket, és kész. Rahedli ilyen gyökérrel találkozni.
2018. jún. 17. 23:14
 22/37 A kérdező kommentje:
Igen, ez tény, hogy a kritikai érzékem óriási. Akárcsak az igazságérzetem. Részben ezért is kerülöm az embereket, mert ez a kettő olyan erős bennem, hogy garantáltan összeveszés lenne a vége.
2018. jún. 17. 23:18
 23/37 anonim ***** válasza:
77%

Akkor lehet az en szuleim is autistak mert onkritikajul az nincs!

Egyebkent az tenyleg azzal is jar? Marmint alacsony onkritika?


De egyebkent 15-os, a gyerek ne kapjon stigmat vagy Te mert autista gyereked van? Nem mindegy.

2018. jún. 17. 23:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/37 anonim ***** válasza:
54%

Huszonévesen amúgy is elég gyakori, hogy az embernek erős az igazságérzete és a kritikai érzéke. Én is munkahelyemen sok dolgon felhúztam magam 20 éve, amin most már nem. És a most huszonéves kollégám szintén felhúzza magát. :DDD Szóval nem kell ehhez autistának lenni.

Az oltáselleneseken én is még most is úgy fel tudnám bosszantani magam, hogy inkább nem is szólok hozzá ilyen kérdéshez. :DDD

2018. jún. 17. 23:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/37 anonim ***** válasza:
Hát, azért te egy igen jól funkcionáló autista lehetsz a hsz-eid alapján. Nem kötekedés, de bárki kimondta azt, hogy te autista vagy? Esetleg apádról? Amúgy itt a neten a konkrétumhoz tudunk csak hozzászólni, nekem az, hogy vertek, kb. annyi, hogy engem is, mert olyan 10-20-szor rámcsaptak, ha rosszat csináltam gyerekkoromban, na azért ez nem olyan, mint ha valakit rommá vernek a szülei. Amúgy persze lehet neked javasolni, hogy menj pszichologushoz, én is jártam évekig, semmi haszna nem volt, aztán lehet neked jobban bejön.
2018. jún. 18. 00:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/37 A kérdező kommentje:
Igen, jól is tanultam, fősulit is végeztem és még egy rövid ideig dolgozni is képes voltam. Gyerekként sokkal rosszabb volt az állapotom, azóta kimondhatatlanul nagyot fejlődtem. A szociális életemben viszont sokkal jobban előjön az autizmus (helyesebben az asperger), emiatt elég durva helyzetekbe is kerültem már.
2018. jún. 18. 01:56
 27/37 A kérdező kommentje:
Egyébként ahogy írtam, régen egy doktornő vetette fel.
2018. jún. 18. 01:57
 28/37 anonim ***** válasza:
54%

most miért nem dolgozol ? mert azt írod régen tudtál dolgozni ,most miért nem ? mert elkezdted elhini hogy autista vagy ,nézd meg forest gumpot érdekes film.

ne sokáig nyalogasd sebeidet mert nem lesz miből megélned

2018. jún. 18. 06:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/37 anonim ***** válasza:
55%

Nagyon meg tudod mondani a tutit es kritizalsz

Kozben Egy munkanelkuli onsajnalo szerencsetoen lusta ferfi vagy akinek onkritilaja nulla.

Meg hivatalos diagnozisod sincs csak egyszer valaki emlitette neked

Kifogasokat felmenteseket keresel a sajat tokerlensegedre

Inkabb nezz magadba es ott keresede a hibat es megoldast

Autizmus nem felmentes a felelosseg es sajat elet alol nem kifogas

Egy autista fiu edesanyja

2018. jún. 18. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/37 anonim ***** válasza:
44%
Arról írsz bövebben, hogy miért gondolták azt a dokik h autista vagy? Írtad, máshogy fejlődtél mint az átlag.Ez miben nyilvánult meg? Azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma itt az volt, hogy nem kaptál elég szeretetet otthon...nem védett meg a szekálastol a saját anyád sem.Miért bàntottak a gyerekek? Miért vert meg anyud? Picit írj a gyerekkorodról kérlek..
2018. jún. 18. 14:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!