Ti elfogadnátok?

Én a fiúhoz közelebb állok korban, ezért megpróbálok az ő szemszögéből gondolkodni. A szüleim is hasonlóan gondolkodnak, ezért valószínű, hogy rendszeresen nem fogadnának el pénzt tőlem. Nem is így próbálnék adni, inkább megvennék nekik dolgokat, amikre tudom, hogy vágynak vagy szükségük van, de maguknak nem vennék meg. Például tévét, autót, telefont, az anyagi helyzetünktől függően. Persze nem a hátuk mögött kiválasztva, hanem velük egyeztetve. Mégiscsak jobb érzés ránézni a családi autóra úgy, hogy "a fiamtól kaptam", mint úgy, hogy "a fiam pénzéből vettem".

Látszik, hogy tényleg szívből adja, úgyhogy én elfogadnám. Legfeljebb félre tenném neki későbbre, ahogy előttem is írták. Büszke lennék, hogy ilyen gyereket neveltem.

Fordított helyzetben vagyok: huszonéves "gyerek", akit a szülei annak ellenére támogatnak, hogy jól keresek, és meg tudok állni a saját lábamon.

Én félreteszem egy számlára a saját spórolt pénzemmel együtt, ha lakást szeretnék venni, vagy a szüleimnek szüksége lesz hirtelen valamire, esetleg gyereket vállalnék, akkor jól fog még jönni. Természetesen én is bármikor segíteném a szüleim, ha bármi történne velük, gondolok itt akár anyagi segítségre, akár pl. bentlakásos ápolóra, vagy ténylegesen bármire.