Mi ez a sok vita azzal kapcsolatban, hogy a gyerek a párjával akar együtt aludni?

Ezt én sem értem, hogy miért kell ebből ekkora problémát csinálni. Az rendben van, hogy a szülők háza/lakása és van beleszólásuk a dologba, elvégre ők is ott laknak, ők is ott élnek, az ő tulajdonuk stb., de szerintem sokan nagyon felfújják a dolgot és nekem már például ez a "nem akarok egy idegent kerülgetni a lakásban" is sok.

Azt elismerem, hogy az én szüleim lazábbak és szerencsére sosem volt ebből probléma, mindig meg tudtuk beszélni stb., tehát lehet, hogy nekem emiatt ennyire idegen ez a fajta felfogás. Szerintem a gyerek párja nem idegen, mert feltehetően nem egy-két nap után szeretné hazavinni és úgy gondolom, hogy egy normális szülőt érdekli, hogy mégis ki a gyerekének a barátja/barátnője, kíváncsi rá, szeretné megismerni, látni hogy mégis kivel tölti az idejét, tudni hogy kiről szokott beszélni, hogyan bánik vele stb.. Én egyáltalán nem tudom megérteni azokat a szülőket, akik kb. vasvillát rántanak és el akarják üldözni a gyerekük mellől a fiút/lányt vagy azt mondják, hogy nem kíváncsiak rá, nem akarják látni, nem akarnak róla tudni stb., számomra ez elfogadhatatlan. Szerintem sokszor az együtt alvásnál is az lehet a probléma, hogy a szülők inkább ki akarják magukat vonni az egészből, nem akarják elfogadni, hogy a gyerekük felnő és így, hogy "nem asszisztálnak hozzá" úgy érzik, mintha meg sem történne, tehát ilyen "homokba dugom a fejemet" megoldás. Én ezzel sem értek egyet és ezt sem szeretem. A szüleim is azt szerették volna, ha egy normális kapcsolat van köztük és a párom között, illetve mindig azt mondták, hogy nyugodtan jöhet bármikor, nálunk aludhat stb., mert legalább tudják, hogy tuti biztonságban vagyunk és nem az a vége, hogy hazudozunk, elszökünk vagy ilyesmi.

Ők nagyon szívesen is fogadták, ha átjött hozzánk a párom és az együtt alvásból sem volt probléma. Igen, biztos nekik is furcsa volt, hogy ott van egy plusz ember, de nem zavarta őket, hogy "egy idegent kell kerülgetni", mert akkor már nem volt idegen és nem is kellett kerülgetni... Oké, az ember otthon szereti magát elengedni, önmaga lenni stb., de a mi családunkban otthon sem szokás vállalhatatlanul viselkedni vagy kinézni csak azért, mert ott nem látja senki. Nem okozott nagy problémát az, hogy a párom pl. szombat este átjött és ott aludt, majd másnap délelőtt vagy délután távozott, mert ettől még mindenki ugyanúgy tudta élni az életét, ahogyan szokta. Nem kellett se körbeugrálni, se vigyázzban állni amiatt, mert átjött és az a plusz tányér ebéd vagy az a plusz három tojás a reggelinél sem jelentett érvágást senkinek.

En se ertem a dolgot. Tizen eves koromban eleg sokan laktunk egyutt. (Anyukam,hugom,en,nagyszuleim es a mamam testvere sot meg a dedszuleim is) mindenki volt olyan laza , hogy soha senkit nem zavart az akkori baratom mert nem idegenkent tekintettek ra. De teny,hogy mostanaban eleg vaskalaposak a szulok.

En most varom az ikreket,de mar tudom azt,hogy en szeretnem ha megbiznanak bennem es aki az oszamukra nem lesz idegen az szamomra se. Nem fog gondot okozni a fiam baratnoje,vagy a lanyom baratja.

#5 Nyilván arra gondolt, hogy jobb otthon, tiszta ágyban, mint a margitszigeten egy bokorban...

Nekem anyám azért nem engedte soha, merthogy az ő lakása, az ő otthona, oda ne tolakodjon be senki, ha otthon van, ő pihenni akar.

Nem csak aludni, úgy kollektíve nem jöhetett oda senki, még akkor se, amikor már elmúltam 18.

Párszor próbálkoztam vele, hogy ha úgysincs otthon, akkor nem zavarja, hadd legyen már ott a párom, egyszer direkt hazajött órákkal korábban, és olyan megalázóan viselkedett (kb közölte párommal, hogy ez itt az én lakásom, ha nem tetszik, lehet takarodni), hogy soha többet nem próbálkoztam.

Párom (azóta együtt élünk) érthető okokból még akkor se megy be szívesen anyámhoz, ha meg van hívva...

Érzésem szerint itt 2 különböző dologról van szó.

Egyik az, hogy a szülő hogyan viszonyul ahhoz, hogy a gyereke nem alszik otthon (bár igazán nem költözött el a szüleitől, csak éppen "kétlaki" életet él). Zavaró, mert "normális" családban az a tapasztalat, hogy a szülő csak akkor képes elaludni, ha a gyereke otthon van, megérkezett, kattant a kulcs a zárban stb.

A másik az, hogy egy "idegen" jelenléte mégis csak zavaró, hiszen meg kell változtatni a szokásokat, ügyelni kell az illemre, stb. szóval "viselkedni kell".

3mas vagyok

Kompromisszum.

Amig kozepiskolas akkor hetvegen belefer az itt-ott alvas.

Utana mi jogon szolnek bele? Felnott elvileg,nem kell engedelyt kernie.

Nekem még nincs gyerekem és barátom sem volt, úgyhogy eddig nem merült fel ez a probléma, viszont egy testvér szemszögéből tudok válaszolni arra, hogy miért nem szereti mindenki, ha a fia/lánya nője/pasija náluk van. Bevallom, hogy én is utálom, amikor a húgaim pasijai itt vannak. Nyilván nem adom jelét a dolognak, de nagyon zavar. Azért, mert pl van, hogy délelőtt 10-11-kor még pizsmában lennék és az ágyban fekve kávéznék, erre besétál egy (számomra) idegen pasi, mikor én ott vagyok pizsamában. Otthonra nem szoktam melltartót hordani, de ha jön a pasi, akkor kénytelen vagyok felvenni egyet. Nincs mindig tökéletes rend otthon, de mikor jön a pasi, akkor ugrálni kell, hogy úgy nézzen ki a lakás, mintha nem is laknának benne, tökéletes rend legyen, a szennyes ruha ne legyen szétválogatva a földön, ne legyen mosatlan, nehogy azt higgye, hogy igénytelenek vagyunk. Nem mehetek ki egy törölközőben vagy bugyi-melltartóban a fürdőszobából, mert szerencsétlen kis tini srácnak a szeme is kiesne. A pasi személyes holmim között kotorászhat, benézhet a szobámba, stb. Na meg elég kellemetlen, hogy tőlem 2 méterre, egy fallal odébb a testvéremet qrják. Nem vagyok valami összeférhetetlen sárkány, koliban lakom szobatársakkal és itthon sem adom jelét, hogy zavarna a dolog, de legalább otthon szeretnék nyugodtan, kényelmesen lenni, nem akarok folyamatosan "készültségben" lenni, mintha vendégeket várnánk.

Azt nem értem, aki az együtt alvástól tiltja a gyerekét, bár nyilván nehéz szülőként elfogadni, hogy a gyereked szexuális életet él (azt nem mondom, hogy "felnőtt", mert nem a szextől lesz valaki érett), főleg, ha a szülő értékrendjével nem fér össze a dolog (vallás vagy egyéb meggyőződés). Szerintem egy szülő ilyenkor semmit nem tehet, én sem tiltanám a gyerekem, annyit tehetnék, hogy finanszírozom neki a megfelelő védekezési módot, ha kéri, akkor elkísérem orvoshoz és biztosítom, hogy ha kérdése van, akkor fordulhat hozzám. Nem érzem úgy, hogy ennél több beleszólásom lenne a gyerekem nemi életébe.

#9

Mennyi idős vagy? Ha még nem volt barátod, akkor talán mégsem esne ki a tini fiúcskák szeme. Engem szeretettel fogadtak a barátnőm szülei. Már azon a félreértésen is csak nevetnek, amikor éjjel kimentem inni és azt hitték hogy betörő van a lakásban :D