Miért nem veszik komolyan a szülők a gyerek problémáit?

Nagyon sokszor találkozok azzal, hogy bántják a gyereket a suliban es a szülők csak legyintenek rá, hogy "ne foglalkozz vele". Én is így jártam. Pár éve engem is kikozositettek az osztalytarsaim, ok nélkül. A szokásos történt; biztos ismeritek ezt; beszologattak állandóan, kiboritottak a táskámat, ha zenét hallgattam, hogy ne halljam csoportosan jöttek oda és kiteptek a fulhallgatot a fulembol. Elég sokaig nem turtem, majd egyik délután hazamentem az utolsó óráról, igazolatlant kaptam, a szuleimet hívta az osztalyfonok, hogy logok és elmondtam, hogy miért, de az senkit nem érdekelt és én kaptam érte. Aztán egyik nap megmondtam, hogy nem megyek be tobbet, nem tudtak mit csinálni, de rengeteg veszekedés volt ebből. Végül sikerült váltanom, életem legjobb döntése volt, nagyon szerettem a másik sulit és több helyen is dolgoztam már diakkent, azóta se volt sehol semmi gond, mindenhol jól éreztem magam (tehát van amikor el kell "menekulni ", mert nincs más út).

Aztán anyukám egyszer bekerult egy rossz tarsárgaba egy munkahelyen és az a hiszti amit napi szinten levagott, egy csúnya nézés miatt is... Ő így nem bírja, úgy nem bírja, állandóan ki volt borulva. 2 hétig se bírta... Én megertem, mert tudom, hogy nekem is milyen volt. De miért van az, hogy a gyereket nem veszik komolyan, mert "gyerek vagy, ne foglalkozz vele, az iskolában amúgy is tanulni kell minek kell ezzel foglalkozni"?