Belefizetni és fizettetni a hiteled és utána felvetetni a gyerekeddel egy másikat, hogy kifizessen egy fél lakást a testvérének, elvárható?

"Penetráns stílus, azaz mindent betöltően, szembetűnően, áthatóan alja tempó."

Az hogy neked, a te személyes szóhasználatodban a "mindent betöltő stílus", ami egy teljesen értelmetlen szóösszetétel azt jelenti, hogy alja tempó (valamiért), az maximum a félre-értő olvasásom hiányára utal.

Az pedig, hogy egy olyan személy, aki nincs tisztában a tanulmányaimmal és szakmai tapasztalataimmal, hogyan ítéli meg az intelligenciámat, irreleváns.

51

Igen, látom, hogy stilisztikai kérdésekben nem vagy járatos, köszönjük az észrevételt.

Kérdező, nem kellett megkérdeznem, tanul-e még a fiú, miután ha az anya gazdasági szakember, vélhetően nem kér a semmi jövedelemből havi 70 ezret, végképp nem biztatja arra a gyereket, hogy hitelből fizesse ki a tesót. Azt ugyanis se diákmunkára, se zéró jövedelemre nem adnak.

Az meg végképp vicc, hogy még abban is ő a hibás, hogy a leányzó feladta a munkáját - annak reményében, hogy anyósnál majd ingyen lehet lakni. Most meg van a nagy csodálkozás.

Ha ennyire nulláról indulnak, anyu pedig nem óhajtja/tudja segíteni őket a saját kéróban - miután a diplomáját ezek szerint már kifizette a fiúnak -, az a két opció van, hogy anyuval laknak együtt, tulajdont is szerezve (én azért ezt keményen lepapíroznám), vagy idegenekkel laknak együtt igen szerény körülmények között, és gyűjtenek ezerrel. Azt tényleg ne várd, hogy idegenek tesznek nekik szívességet a saját kárukra azzal, hogy messze piaci ár alatt adnak ki pesti lakást.

így azért más a gyerek fekvése, hogy nem dolgozik egyik se... a 70et miből akarják fizetni?

Amúgy itt a nyár, 2kézzel kapkodnak a balatonnál pl munkaerő után, magas fizuval, szállással, hajrá a fiataloknak. Őszig gyüjthetnek albira valót.

Némi energia befektetéssel pár perc alatt lehet találni pest külső kerületeiben albit normális áron, nem kell a belvárosban lakni havi 200+rezsiért.

Vagy menjenek hajózni, azzal pár év alatt egy saját lakásra valót is össze lehet gyűjteni.

Vagy menjenek a.lány családjához lakni.

Szerintem a képlet nagyon egyszerű: ha nem tetszik nekik hogy az anyós lehúzza őket költözzenek el. Azt a 70k-t ígyis-úgyis elő kéne teremteni valahonnan, annyiból egy szobát már Pesten is bérelhetnek, idegentől.

Alternatíva, ha nekik mégis kényelmesebb maradni: fizessék az anyósnak az albérletet, 5 év múlva meg majd eldöntik meg tudják/akarják-e venni a lakást, és ha nem, akkor beintenek. (Mondjuk megvenni teljes áron azt aminek elvileg a felét úgyis megöröklik elég hülyeség lenne.)

Akkor én átfogalmazom a történetet.

Adott két fiatal, akik össze akarnak költözni. Keresték a lehetőségeket, de semmi nem felelt meg nekik. Anyuka felajánlotta, hogy lakjanak nála, a fia szobájában, természetesen nem ingyen, szálljanak bele a költségekbe. Két ember lakhatásáért kér 70 ezer forintot. Ez 35 ezer fejenként. Gondolom ebben a rezsi is benne van.

Szerintem teljesen reális lenne. Miért is kellene eltartani őket? Viszont! Én úgy értelmezem, hogy ezt a havi, általad bérleti díjnak nevezett összeget beszámítaná a lakás vételárába. Tehát a 22 milliós lakáshoz hozzájutna a fiú 11+5 millióért. Mindjárt megsajnálom.

Nem értem hol lát ebben bárki lehúzást. Ha ezt így lepapírozzák, nagyon jól jár a barátod.

Gondolkodj már egy kicsit! Ha 5 évig fizet 70 ezret, amit a végén levonnak a lakás felének árából, akkor gyakorlatilag ingyen laknak ott 5 évig.

Más kérdés, hogy egészséges-e 5-6 évig együtt lakni anyucival. Én biztosan nem tenném.

Viszont anyuka helyében nem tartanám el a felnőtt korú fiamat a barátnőjével együtt és elvárnám, hogy a saját költségeiket fedezzék.

A testvér helyében pedig nem mennék bele, hogy azért, mert az öcsém életképtelen, nekem kevesebb pénz járjon mint neki. Anyám 5 évig eltartja és az eladott lakás árából is milliókkal többet kap.

Adják el most a lakást, tisztázzák ki a hiteleket és a maradékot felezze el az anya a két gyerek között. Már, ha ez a szándéka. Mert az nem derül ki, hogy az anya hova költözik az eladás után.

Elolvastam néhányszor, de így sem egészen értem.

De megpróbálom értelmezni.

Adott egy hitellel terhelt lakás, aminek a tulajdonosa az anyuka. Van két testvér, az egyik külön lakik, a másik lakhat otthon havi 70 000-ért, ami tulajdonképpen nem lakbér volna, hanem ezzel beszáll a hitelbe.

Azt most tegyük félre, hogyha nem dolgozik sem ő, sem a barátnője, miből gondolja anyu, hogy fizetni fognak.

Tegyük fel, hogy fizetnek, öt év alatt nagyjából 4 milliót. Akkor ott a kifizetett lakás, még mindig anyu tulajdona. Na, tovább nem értem.

Van itt két mondat:

"A fiúnak van egy testvére, aki már rég nem lakik otthon, az anya azt mondja hogy a lakás az az ő örökségük lesz."

"Azzal számol, hogy 5-6 év múlva eladja a lakást nekik."

Ennek így nincs értelme. Az örökség a két gyerek között egyenlően oszlik meg. Ha majd megöröklik a lakást, akkor nyilván ki kell fizetnie a testvérét, ha ő a lakásban akar maradni. Az hogy a lakás árának felét adja, vagy annyival kevesebbet, mint amennyivel ő beszállt a hitelbe, nos az egy szép jogi herce-hurca lesz.

A második mondat viszont lenullázza az elsőt. Mert ha anyu eladja a lakást bárkinek, akár a fiának is, akkor nincs örökség.