Haragszom anyámra azért, amit gyeremekkoromban tett velem és a testvéremmel, meg kell neki bocsátanom?

Értjük, 2-es,de ettől még nem kellene elqrni a gyerekei életét!

Egyébként az én anyám is ilyen... Hasonlóan szr a kapcsolatunk, nekem már vannak gyerekeim, és qrvára fel szokott bszni, mikor azzal jön, hogy milyen csodálatos unokài vannak. Mi meg szívtunk egész gyerekkorunkban.

Bocsáss meg neki, de ne felejts! Gyanítom, hogy anyukád a "nehéz volt" kijelentésével az okoknak csak töredék részét adta tudtodra. Írásodból arra következettek, hogy apukáddal nem volt problémája, tehát nem ezért volt neki nehéz.

Ami miatt nehéz lehetett neki (de nem állítom, hogy jól sejtem!):

- munkahelyi problémák (a főnökkel, kollégákkal, zaklatás egy férfi részéről...)

- egészségügyi problémák,

- rossz szomszédok és sok más, amit nem ismersz és neked sem mondott el.

Alkalmas pillanatban kérdezz rá ismét, de tapintatosan érintsed azt is, hogy úgy véled, valamit titkol előtted. Ne olyan hangnemben kérdezd őt, mintha kérdőre akarnád vonni, hanem inkább azt éreztesd, hogy segíteni akarsz neki abban, hogy az akkori "nehéz" időket megértesse veled. Hangsúlyozd (nyugodt hangon!), hogy az akkori viselkedését a mai napig nem tudtad magadban feldolgozni és ez téged nagyon bánt. Lehet, hogy kitárulkozik előtted (főleg, ha látja, hogy nem elszámoltatni akarod őt), de az is várható, hogy a titkát megtartja magának, esetleg későbbre halogatja annak felfedését. Megértelek, hogy nagyon igazságtalannak tartod a büntetéseket, anyukád viselkedését. Ismétlem: én megbocsátanék, de nem felednék.

Ismerek valakit, akinek az anyja korán meghalt. Az apja újra nősült. Az új feleség nem akarta a gyereket nevelni, így az apja inkább ragaszkodott az új feleséghez, mint a gyerekéhez, így a gyerek gyerekotthonba került. Itt élt 18-éves koráig, aztán kikerült az életbe, de nem az apjához... Meghalt a második feleség is, az apa egyedül maradt. Öregségére az apa idősek otthonába került, de a gyereke egész haláláig gyakran látogatta őt, de máig sem tudja megbocsátani az apjának, hogy előbbre valónak tartotta az új asszonyt, mint a saját gyerekét. Hát, ilyen eset is van.