Ki mit tett hasonló helyzetben és mi volt az eredménye?
Nem tanácsokat kérek, hanem hasonló példákat, akik átéltek hasonlót, de megoldódott a helyzetük.
38 éves vagyok (hímnemű), kapcsolatban élek egy 30 éves lánnyal. Együtt élünk lényegében albérletben. Saját házat, családot tervezünk, de van egy kis gond a saját szüleimmel való viszonyomban. Én igazából soha nem osztok meg velük semmit, így azt sem, hogy négy éve valakivel együtt élek. Nem tudom, mi az oka, meg hogy ez mikor alakult így. Sajnos ki kell mondanom: az apám nem egy egyenes ember, nem jó ember, tulajdonképpen nagyon önző, aki csak az anyám fölött tud uralkodni. Összességében ennyi az élete. Nem tudom tisztelni őt semmiért. Az anyám meg egy lázadó, de gyenge rabszolga jellem, ráadásul eléggé hogyismondjam ... nem biztos, hogy ez a szó a legjobb: korlátolt. Őt sem tudom tisztelni semmi miatt. Mindketten erősen bagóznak és ... kár szépíteni a dolgot, kissé alkeszek is. Tudom, hogy a szüleim, meg hogy szeretni meg tisztelni kéne őket, de nem vagyok rá képes, azért, mert olyanok, amilyenek. Nagyjából heti egy alkalommal náluk tartózkodok 2-3 órát, de számomra ez is sok.
Ha röviden jellemezni akarnám őket, akkor a szánalmas lenne a jó szó, de mondjuk inkább, hogy szánalomra méltók.
Apám 60-on túl van, anyám még 60-on innen, én nem akarom elmondani nekik, hogy hol rontották el, mert 1. én sem tudom, csak sejtem, 2. úgysem hallgatnának meg, mert túl önfejűek ahhoz, hogy tőlem fogadják el a hibáikkal való szembesítést.
DE, ettől függetlenül a szüleim és most óriási dilemma, hogyha nekem pl. lesz egy gyerekem, akkor ne tudjanak róla, mert meg sem érdemlik, hogy unokájuk legyen? De nem is tagadhatom meg ezt az örömet tőlük, mert akkor meg én nem tudnék a lelkiismeretemmel elszámolni.
Nem vagyunk haragban, vagy rossz viszonyban, csak egyszerűen eléggé felszínes a kapcsolatunk. Mélyebb dolgokat meg félek, nem értenek meg.
Hát ennyi a történetem. Vélemény?
válasza:36 éves nő vagyok. Sosem osztottam meg semmit a szüleimmel, azt sem, hogy volt párom. Igaz egy idő után rájöttek hiszen évekig nem laktam otthon, de a költözés is úgy történt, hogy fogtam a táskámat és bedobáltam ruháimat és elmentem. Ők nem kérdeztek, én meg nem mondtam, hagytuk egymást.
Ennek már 15 éve. Azóta sem avatom be őket a magánügyeimbe. Igaz nincs is párom. De ha lenne akkor max akkor szólnék ha már összeköltöznénk. Gyereket nem akarok úgyhogy az nem téma. De ha jönne a gyerek akkor persze elmondanám, ez azért alap.
válasza: válasza:Ha heti szinten találkoztok,akkor hogyhogy soha nem mondatad el még,hogy van egy párod?
A gyerekről viszont szerintem joguk van tudni. Nyilván feltételekkel láthatják, ne igyanak előtte és ne bagózzanak közben/előtte, hogy a gyerekkel vannak. Higiénia stb is alap, mielőtt a gyerekkel találkoznak.
De én nem fosztanám meg őket az unokától.
És a gyereknek is jó,ha vannak nagyszülei.
Számos olyan esetet láttam már,ahol a szülők nincsenek annyira jóba a nagyszülőkkel, vannak gondok, de az unokával nagyon jól elvannak a nagyszülők és a gyerek is szereti őket.
Ha kicsit megemberelik egymást, csak kialakulhat valami kapcsolat köztük és a gyerek között.
Igen, félő hogy apámtól ezt vettem át, bár én másképp vagyok olyan. Apám önző, de érdekei nincsenek, én viszont egyszerűen nem akarok része lenni az ő életüknek, és azt sem akarom, hogy ők az én életem részei legyenek jobban, mint eddig.
Nem hazudtam nekik, egyszerűen nem is nagyon érdeklődnek. Én igazából 15-20 éve kiszakadtam és valahogy nem találok haza, de az olyan otthon, amilyen most van, nem is nagyon kell. Évekig egy garázsban laktam, mert nem volt pénzem albérletre. De akkor is önálló voltam, mert apámtól csak azt kaptam, hogy önállósodni kell.
Nyilván ezrek, meg ezrek jöttek alkoholista szülőktől, az ő véleményükre lennék kíváncsi, hogy mennyire osztják meg a felnőttkori életüket a szüleikkel.
válasza:Kedves Kérdező!
Kb. annyit érdemes velük megosztani:
1. ami érdekli őket ÉS
2. amit elbírnak ÉS
3. amivel nem tudnak visszaélni.
Saját tapasztalatom alapján mondom ezt.
Amikor vki vmi "elront" az életében, akkor a kialakult helyzet ált. kezelhető és elfogadható rendbe hozható (ha nem is mindig visszafordítható). Ha vki ezt az egyszeri elrontásat az életének nap mint nap megerősíti, akkor jelentsük ki bátran, h ez a célja. Nem egy berúgástól lesz vki alkesz, hanem attól, h naponta-hetente-havonta-évekig rendszeresen, előre megfontolt szándékkal, a kockázatokkal és mellékhatásokkal mit sem törődve leissza magát. Nem ítélem el őket -hát ki vagyok én, h ítélkezzek?- de nem is támogatom benne őket. Bizonyos szempontból sikeresek: elérték a céljukat.
Egyáltalán nem tartom rossz ötletnek, h a saját életedet kvázi leszigeteled a szüleid életétől. Ők nem járnak rosszul, te meg jól jársz, ha így cselekszel. Ne érdemes szembesíteni őket, a befektetett időd energiád jószándékod stb nem lesz számukra hasznos.
Ami tehetsz a későbbiekben magadért és a gyerekeidért, az az, hogy megszabadulsz a transzgenerációs problémától, létezik rá módszer.
Jó -külön- utat neked!
válasza:"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."
> Müller Péter <
Miért írtam le?
Nehogy a gyereked is ilyen legyen.
Ne lássa, hogy Apa eljár színészkedni a szüleihez. De mást gondol, és mást mond nekik. És mást mond nekem.
Ő a mintát fogja követni, amit mutatsz.
Hiába magyaráznád el neki, hogy miért csinálod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!