Karma létét és működését elfogadó emberek válaszaira vagyok kíváncsi. Hogyan oldjátok meg a hasonló helyzeteket? (Felelősség kérdése. ) Bővebben lent.

Karma létét és működését elfogadó emberek válaszaira vagyok kíváncsi. Hogyan oldjátok meg a hasonló helyzeteket?

(Felelősség kérdése. ) Bővebben lent.

Régebben olvastam a következő helyzetről egy fórumon: egy fiatal fiút bántalmaztak először néhányan szóban,

majd később többen és már tettekkel is.

"Hogyan oldhatja meg a fenti példában megadott fiatal a helyzetét?"

Úgy ahogy addig nem próbálta.

"Abból induljunk ki, hogy valami miatt ő ezt a helyzetet valahogyan vonzotta, amiatt alakult ki.

Ez egy tanító helyzet és azt lehetne megtanulnia, hogy hogyan legyen önbizalma?"

Nem ilyen egyszerű, ahogy kétszer ugyan abba a folyóba lépni sem. Egy Áldozat szerepből sok dolgot meg lehet tapasztalni, de helyzetenként eltér a megoldás.

Van, aki azt fogja belőle megtanulni, hogy hogyan szarjon le mindenkit, van aki azt, hogyan emelkedjen mások fölé, van aki azt, hogy hogyan illeszkedjen be és vegye fel a környezet viselkedését, hogy megélje a valahová tartozást, van aki azt, hogy milyen amikor sajnálják, vagy együtt érezzenek vele, van aki a megbocsájtást.

Vagy ő tett korábban olyan dolgot, ami hasonló volt a fent leírthoz - bántott másokat - és most meglátja, hogy milyen érzés erről az oldalról?

"Legtöbbször igne, de nem feltétlen."

"Szerintetek ki a felelős az őt ért bántalmazásért a jelenben?"

A felelősség szellemi jellegű, nem lelki. Lélek szinten következmények vannak, nem büntetések vagy jutalmak. A felelősség azé aki tud a dolog ellen tenni és nem tesz, vagy tett valamit ami kiváltotta a bántalmazást. Szülők, környezet, tanárok, tv, társadalom...

Ha valaki még nem látott az életében mintát arra, hogy hogyan oldjon meg egy ilyen szituációt(ha egyáltalán megoldható) akkor nem felelős(szerintem).

A spirituális tudatosságnak egy szintje az amikor nem azt keressük, hogy kinek van a legnagyobb felelőssége a dologban, hanem az, hogy a szituáció nekünk mit tanít, miért kell átélnünk, vagy miért kell látniuk. Persze az anyagi és szellemi világ is nagyon fontos, hiszen ebben élünk, ezért a felelősséget jogilag szokás megfogalmazni. Aki elrugaszkodik a földtől és a spirituális világba menekül, az egy másik végletet tapasztal, ha mindent figyelmen kívül hagy amit lát hall és történik vele.

a legtöbben tudunk egymásnak tanítani valamit és tudunk egymástól tanulni az anyagi világban.

"Hogyan érheti el azt, hogy az ehhez hasonló helyzeteket többet ne vonzza? "

Jó kérdés, ha rájössz szívesen meghallgatnám. Ha valamit megtanultunk, akkor még újra és újra előjöhet, csak ritkábban és már a rendelkezésünkre álló tapasztalattal kezelve a helyzet más lesz. Ha valamit már tényleg megtanult valaki, akkor olyanok fogják megtalálni akik tőle fognak tanulni...

Ez az én gondolatom.

Válaszom Robert Adams néhai amerikai advaita mester tanításán alapul.

Nem oldhatja meg a helyzetét, nem is a helyzetét kell megoldania. A helyzet nem tanító helyzet - semmit nem kell tanulnia -, hanem az ő korábbi cselekedetei miatt keletkező karmájának a következménye. Nem cél önbizalom szerzése, vagy növelése, az ilyenfajta önbizalom az ego sajátja, amelynek a fejlesztése - ezzel együtt az ego fejlesztése - nem cél.

Az őt ért bántalmazásért nem felelős senki, az a karma következménye.

"Hogyan érheti el azt, hogy az ehhez hasonló helyzeteket többet ne vonzza?"

Ha ellenáll, vagy ki akar bújni a karma következménye alól, időlegesen megteheti, de ezzel a karmikus következményt csupán késlelteti, megszüntetni nem tudja.

Ha spirituálisan arra a szintre jutott, akkor megérti, hogy a karmikus következmények mindenképpen be fognak következni, és akkor jár el helyesen, ha nem reagálva, ellenállás, és kibújás helyett a megfigyelő, a tanú szerepébe helyezkedik. Ekkor a karma kiég, és újabb karma nem keletkezik. Minden más esetben újabb karmát vesz magára.

Hívhatod karmának,sorsnak, következménynek, bárminek. Mindegyik megmagyaráza valamilyen módon a történéseket. Hiszem, hogy a lélek,lelki álapot befolyásolja a történéseket. Pl. Áldozat jeleket sugárzok elesett lelkiállapotban így könnyebben válok áldozattá.

Eleset lelkiállapotnak is megvannak az okai, korábbi események okozták, ha rendszeres az elesetség akkor mégkorábi akár gyermekkori események okozták.

Mi a megoldás? Meg kell gyógyítani a lelked az általad átérzett irányzattal és utána minden rendben lesz.

Én úgy gondolom, hogy nem marionett bábuk vagyunk, tehát a karma (vagy nevezzük akárhogy) tekintetében is cselekvőnek kell maradnunk, nem csak sodortatni magunkat. A helyzet igazából véleményem szerint összetett, a cél pedig a fejlődés, nem az egy helyben toporgás. Ha nem tudunk fejlődni, újra és újra visszakapjuk azt a helyzetet, mindaddig, amíg nem lépünk ki az ördögi körből. Például ott vannak azok, akik sorozatosan rosszul választanak párkapcsolatok terén. Ennek biztos, hogy van előzménye, de biztos, hogy feladat is van a helyzettel.

Képzelj el egy másik szituációt. Adott egy ember, aki gyerekkorában nagyon örökmozgó és óvatlan volt, kiszaladt az úttestre a kiguruló labda után, óvatlan volt a kutyákkal. Történt is vele ezek miatt baleset. Felelőtlen volt, a szülei halálra aggódták magukat miatta, akárhová ment. Ennek az embernek később gyereke születik, aki ugyanolyan örökmozgó, felelőtlen kölyök lesz, mint ő volt korábban. Vagyis visszakapja a szülei tapasztalatát, így átérzi, mit éreztek ők, ugyanakkor, ha jól forgatja a lapjait, tanul a gyerekkorából, és ő már jobban odafigyel a gyerekére, mert ő is pontosan olyan volt, és tudja, mire kell vigyázni, és meg tudja óvni a gyerekét a bajoktól.

Az ilyen esetek valóban akkor alakulnak legtöbbször ki, amikor a sértett habitusából, jelleméből adódóan vonzza az arra hajlamos, bántó emberek figyelmét. Csakhogy pontosan a főbb jellemvonásaink azok (többek között), amit a leszületésünk előtt eltervezünk. Így természetesen nem feltétlen azt a konkrét bántalmazást vonzottuk ezzel, hanem úgy általában, a hasonló esetek bekövetkeztét determináltuk. Tehát a bekövetkezte aligha véletlen.

(Persze kicsit más a helyzet, ha egyébként egy "vagány", jó kiállású fiúról van szó, akit többen is megtámadtak, ugye ez bárkivel megeshet, hiszen a legtalpraesettebb emberrel is el tud bánni a fölény, a túlerő.)

Bármelyik eset is áll fenn, azt gondolom, sosem véletlen az ilyen szituáció, s a felsőbb énünk számára még csak nem is váratlan.

Nyilvánvalóan fokozottan ügyelnie kell a hasonló körülmények elkerülésére, már amennyiben teheti. Ha nem teheti, az erős karma.

Amennyire tőle telik, védje meg magát, illetve kerülje a megaláztatást. Saját magával mindenkinek ugyanolyan jól kell bánnia, mint bárki mással. Úgy, ahogyan szeretné, hogy mások bánjanak vele.

Ez az alaptörvény tehát mindenkire vonatkozik, ezért természetesen az őt bántalmazóké a felelősség. Ezúttal ugyanis ők generálnak maguknak negatív karmát, hiszen olyat tettek mással, amit nem szerettek volna, ha más tesz meg velük.

Ha az illetőnek mindenképpen meg kellett kapnia ezt (mert ő is így vagy hasonlóan bánt előző életében mással), akkor ezt valaki mindenképpen meg is adta volna számára. Azonban a megadó mindig dönthet szabad akaratából, hogy valóban ő adja-e meg neki. Ha igent választ, akkor legközelebb ő lesz a másik oldalon. Ha pedig nemet, akkor nem, s megadja neki majd más, aki az igen mellett dönt. Tehát hogy mi leszünk-e azok, akik mással rosszat teszünk, minden esetben a saját döntésünk, s annak következményeit is saját magunk viseljük.

Hogy mi a tanítás neki mindebből, valóban helyzet és egyén függő.