Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Hogyan kezelitek a hasonló...

Hogyan kezelitek a hasonló helyzeteket?

Figyelt kérdés
A kisfiam 13 hónapos, nagyon akaratos. Ha valamit nem engedek meg neki nekem támad. Megpróbál megharapni vagy üt, belém mar.Megütni nem szeretném, nem látom értelmét. Mit tehetnék, hogy leszokjon erről?
2015. szept. 8. 09:46
 1/8 anonim ***** válasza:
86%
Fogd le a kezét azonnal és mondd neki szigorú arccal a szemébe nézve, hogy "nem". Remélhetőleg kinövi.
2015. szept. 8. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
76%

Ahogy az első írja.


Egyébként nincs a családban valamilyen feszültség? Akár úgy is, hogy "a gyerek úgysem látja"?

2015. szept. 8. 09:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Nincs szerencsére feszültség.És soha nem csaptam még csak a kezére sem.Ezt csinálom, amit az első válaszoló írt már hetek óta eredménytelenül. Nem tudom mennyi idő kell, hogy felfogja. Amint elengedem a kezét újra próbálkozik. Próbáltam eljátszani , hogy sírok , de akkor meg kinevet.
2015. szept. 8. 10:24
 4/8 anonim ***** válasza:
100%
Semmiképp ne játszd el a sírást, eleve ne csinálj semmilyen formában sem játékot abból, amit művel. Sajnos az sem igazán jó, ha elkesereésében az ember valóban elsírja magát, bár emberből vagyunk, de amikor a gyerek nem tud mit kezdeni a dühével, akkor leginkább nagyon erős, határozott útmutatásra van ebben szüksége, ha az anya gyengeségét ilyenkor látja, az sokszor csak ront a helyzeten. Nem rosszból üt, de ezzel is próbálgatja a határait, sajnos az én fiam is szeret hasonlóan reagálni. Ha egy nap százszor és ezerszer kell lefognom a kezét, és nagyon határozottan elmondani, hogy soha, senkit nem ütünk meg (sem ő, sem én, sem az apja, senki a környezetében), akkor ennyiszer. Szerintem ez soha, egyetlen ütés vagy harapás vagy más erőszakos reakció esetén se maradjon el, utána viszont a lehető leghamarabb el kell terelni a figyelmét. Úgy vettem észre, hogy ebben a korban a hosszas magyarázásnak nem sok értelme van, elég a gyereknek azt megértenie, hogy ez másnak fáj, márpedig fájdalmat nem okozhat szándékosan, mint ahogy mi sem okozunk neki (ezért jó, hogy nem ütöd meg, ha te ütnél, elég nehéz lenne szerintem hitelesen előadni, hogy ütni elfogadhatatlan). Az még bele szokott férni, hogy elmondom, értem, hogy dühös, és nem az a baj, hogy dühös (mert ahhoz neki is joga van és az ő szempontjából bizonyára oka is van rá), de a dühe sem jogosítja fel a harapásra, ütésre. Amíg a haragját figyelemeltereléssel le tuja vezetni, addig ez működhet, ha már nem, akkor olyan tevékenységet kell mihamarabb ilyen helyzetben felajánlani, ami erre alkalmas: labdázás (ha kertes házban vagytok), rajzolás, zenélés, akármi.
2015. szept. 8. 10:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat.Ilyen helyzetben mivel tereled el a figyelmét? Valami játékkal? Azt nem kapcsolja össze hogyha üt akkor utána anya játszik vele? Illetve hogyan vezetheti le a dühét?
2015. szept. 8. 10:44
 6/8 anonim ***** válasza:
56%

Úgy gondolom, hogy normális körülmények között a gyerekeknek, így nyilván a Tiédnek sem az ütéssel, egyéb rosszalkodással kell kivívnia az anya figyelmét vagy azt, hogy játsszon vele. Abban az esetben, ha szinte csak ilyen esetekben játszanál vele, akkor természetesen kialakulhatna, hogy a kettőt egymáshoz köti, de erről szerintem szó sincs. A figyelemelterelés is nagyon sokféle lehet, nem is mindig vagyunk olyan helyzetben, hogy játékot ajánljunk fel, vagy egyebet, pl. egy bolt közepén is megcsinálhatja a gyerek ugyanezt. De valami mindig van, ami érdekesebb lehet, mint az, hogy éppen összeakadt a bajszunk. Lehet az egy érdekes plakát, egy feladat, amiben "nagyon nagy segítségünkre lehetne" (otthon: gyorsan ki kéne teregetni, letörölni az ajtóról a port, boltban: gyorsan meg kéne találni a zöldséges/kenyeres/sajtospultot, bármi, ami kizökkenti a saját indulatainak csapdájából a gyereket.


Néha éppenséggel az működik, hogy bár ott vagyok a közelében, és nem hagyom magára, de egy lépéssel arrébb megyek, amíg meg nem nyugszik és leáll a cséphadaró-üzemmóddal. Utána nem látom értelmét a mosolyszünetnek, hiszen annyi történt, hogy a gyerek dühös volt, maiért valamit akart, de nem lehetett vagy nem kapta meg, a dühét levezette, helyzet vége, visszaállhat minden a régi kerékvágásba. Az, hogy ezután ugyanúgy játszunk együtt, mint ha az incidens meg sem történt volna, nagyon nem egyenlő azzal, hogy kifejezetten játékkal jutalmazom a dühkitörést, ez nagyon nagy félreértés. Ellenkezőleg, nyilván értelme volt annak, amire eredetileg nemet mondtam, tehát azt a legnagyobb sírás, dühkitörés árán sem kaphatja meg, mert abból tényleg azt tanulná meg, hogy az ütés, harapás, rúgás, hiszti eszköz a céljai elérésére.


Ja, és szerintem ne gondold, hogy eredménytelen, amit csinálsz. Ne várd, hogy egyik napról a másikra teljesen felhagyjon egy rossz szokással, inkább lassabban, de valóban hagyjon fel vele, ne csak akkor, amikor éppen látod, stb.

2015. szept. 8. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat. Megfogadom a tanácsokat és kitartóbb leszek.
2015. szept. 8. 14:38
 8/8 anonim ***** válasza:
Legrosszabb esetben tedd be a járókájába, elrekesztett szobarészébe. Persze előtte próbáld a szokásos módón leállítani. Viszont ha nem hagy fel a szándékával, muszáj kicsit szeparálnod. Nem hagyod magára, láthat téged, de mégis megszünteted a testkontaktust amíg azt verekedésre használná.
2015. szept. 9. 23:13
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!