Mit tennétek akkor, ha kialakulna a szép életetek, család, minden, külföldön, viszont kapnátok egy hírt, hogy otthon meghalt (ak) a szülő (k) és a házzal is kezdeni kéne valamit?

A temetésre természetesen hazamennék, ha normális életetek meg munkátok van, akkor a temetés kifizetése nem lehet komoly probléma, persze nem kell a felsö árkategória, a lehetö legegyszerübb is böven elég. A sürgös ügyeket is el lehet intézni pár hét alatt, a munkahelyen indokolt esetben adnak ennyi szabadságot (és nem kell az egész családnak menni, elég egy ember, aki az örökös).

A házat eladnám - megbíznék vele egy céget, ha nincs elég idöm kivárni, ha reménytelen, akkor meg lemondani róla a község javára.

Igazán nem értem, mi ebben a probléma, nekem ez aránylag egyszerü megoldás.

Másrészt ha valaki meghal, akkor megkeresik a legközelebbi hozzátartozót, és értesítik - ez esetben titeket. (Ha másként nem, az ott lévö levelek vagy telefonhívások, stb. alapján meg tudnak keresni benneteket.

Ha az idős szülőm itthon élne egyedül, akkor felhívnám naponta, hogy tudjam minden rendben van-e.

Nem teljesen normális dolog hetekig nem keresni a szülőt ilyen helyzetben. Ha 2 napig nem érném el, akkor én riasztanék valakit, akár a rendőrséget is, hogy nézze meg, nincs-e valami baj.

Ilyen esetben pedig hosszabb szabadságot kell kivenni és elintézni a temetést és az öröklést. Utóbbit lehet megbízottal is, ha van aki vállalkozik rá. ha nincs, akkor meg kell fizetnoi valakit, hogy foglalkozzon a dolgaiddal, amíg te éled a szép életedet valahol a nagyvilágban.

Mi ebben a helyzetben leszünk, mert 1000kmre élünk és nem tervezünk nyugdíjig hazamenni.

A temetést intézném otthon, a tárgyalásokara hazajárnék, a lakást pedig eladnám.

Az lenne az alap, kiadni nem lehet ekkora távolságból, mert ha gebasz van vele,akkor egy csomó pénzt elvisz a hazautazgatás.

Megtartani meg minek, úgysem élek ott. Annyi, hogy a kapott pénzből vennék egy icipici garzont valahol, hogyha ne adj isten szétmegyünk, és megvonják a tartózkodásit, vagy csak ideigleneset kapok, akkor majd ne a semmire kelljen hazaköltöznöm.

29n

3-as, ez csak akkor működik, ha az idős szülőd normális és jó a kapcsolat.

ÉN aztán hívhatnám apámat, gyakorlatilag bxik felvenni a telefont, most már lassan egy hónapja nem válaszol az ímélekre, sms-emre, a hívásaimra.

Így én nem fogok kepeszteni, van otthon rokon, hogy tudjam, ha baja van, de aki ennyire leszar, azzal én nem foglakozok.

3-as: ugyan nem szülö, hanem "csak" jóval idösebb testvér, de nem hajlandó semmi módon tartani a kapcsolatot (telefon, internet, levél kizárva), és nem azért, mert haragszik - ha megyünk, akkor nagyon örül a látogatásnak (nem ajándék miatt - azt sem fogad el), hanem mert egyedül érzi magát, hanem csak egyszerüen ilyen ember.

Vele nem lehet igazán mit tenni, ha megyünk, akkor természetesen nála is vagyunk, de a közbeesö idöben nem tudunk róla semmit - szóval ha vele történne valami, akkor azt csak a rendörségtöl tudnánk meg.

Nem a 3-ast kell leszólni azért, mert neki van olyan szerencséje, hogy normális szülei vannak...

Nekem is normális szüleim vannak, szóval nekem is feltűnne legkésőbb 2 napon belül, hogy gáz van.

A temetésre hazamenni, a lehető leghamarabb mindent felszámolni.

Amikor a szomszédom meghalt a lánya az egyetlen gyereke ugye, ő külföldön él már nagyon régóta és mindent elbírt intézni.

Amit kellett ugye temetés, és egyéb dolgok átíratása azt letudta közel 2 hét alatt, arra az időre meg hazaengedték, meg nem is csináltak belőle problémát a munkahelyén. Ami fontos volt azt kidobálta a házból ez idő alatt, és a legfontosabb értékeket, ékszerek, családi fotók, egyéb fontos tárgyak azokat vitte magával. A házat lezárta és ránk, meg a másik szomszédra bízta hogy a növényeket locsoljuk, de ha valamelyik kell nyugodtan elvihettük mert neki semmi nem kellett. Persze sok mindent itt hagyott, bútorokat, ruhákat, egyéb nem túl értékes dolgokat. Rá pár hónappal később jött ismét a családjával és teljesen kipakolták a házat, meg a hagyatéki is akkor volt. A ház kipakolása után megbízott egy ingatlanost hogy próbálja meg eladni, szólt nekünk is róla hogy időnként fognak menni oda, ne lepődjünk meg. Akkor kérdeztem tőle hogyan csinálta mindezt és mondta hogy sok mindent eltudott intézni külföldről, csak ugye amit alá kellett írnia személyesen azokat kellett itthon végeznie, direkt úgy egyeztetett mindenkivel hogy egy nap alatt letudják az összes ilyen fontos dolgot. A házat meg már eltudták adni egy fiatal párnak. Mondta is a lány hogy nem akar ő már hazajönni mert kint Svájcba van már az új élete, más rokonai nincsenek már a közelben, akivel tartja a kapcsolatot ők Londonban vannak szintén. A lány anyukája már régebben meghalt aki máshol élt, az ő halála után is hasonlóan csinálták, mivel a szülei elváltak és az is az ő dolga volt.

A halál hírről meg a másik szomszédom értesítette akivel jóban vannak a mai napig, tehát azonnal megtudta amikor az apja meghalt.