Szülők/gyerekek szerintetek igaz, hogy amíg egy gyerek anyagilag függ a szüleitől addig köteles beszámolni róla hogy hova megy, kivel, mit csinál?

Én csak elmondtam ki ő, mit csinál, hová valósi, és ha randi volt hogy hova megyünk és kb mikor érkezem (ha baj van, tudja anya).

Nem várt el semmi mást, nem kérdezősködött, max ha meséltem meghallgatta.

Szerintem ennyi pont elég is, ne fogok beszámolni róla milyen pózba csináltuk meg hol :-D

Ha komolyra fordul (t volna) úgyis bemutatom rá megtud mindent amit csak akar róla.

Szerintem míg nem komoly, elég ha csak az alap infókat mondod el.

22L

Hát az én kamasz gyerekemnek se kell részletesen beszámolnia a barátairól. A nevuk és a koruk lényeges, ezentúl annyit mesél róluk, amennyit akar. Azt viszont amíg velünk el, minden korban tudni szeretném, hová megy, kivel és mikor jön. De ez is kétoldalu, én is elmondom ugyanezt neki.

Egy kapcsolatról meg sosem kell mesélni, csak lehet, ha az ember úgy érzi. A húgom pl sosem szeretett a párjáról mesélni, ő nagyon fontosnak erzi, hogy vsak ketten legyenek a kapcsolatban, csak ketten ismerjék belülről.

Nem tudja elfogadni, hogy már nincs köze a magánéletedhez. Míg kicsi voltál, tudott mindenről és mindenkiről, fiúkról, barátnőkről, stb. Nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy felnőtt nő vagy, privát szférával, és már nem ő a legjobb barátnő, akinek mindent elmesélsz. Mivel nincs más eszköze, elővette az "amíg az én kenyeremet eszed" kártyát. Tudom, nálunk is ez van, a kapuzárási pánik egyik tünete lehet. Úgy viselkednek, mint a dackorszakos kisgyerekek, mindent megtesznek, hogy fenntartsák azt az illúziót, hogy még mindig ők a bástyák, akik mindenről tudnak, akik irányítanak, és a család hallgat rájuk. Csak sajnos pont, hogy az ellenkező hatást érik el ezzel; egyre inkább eltávolodunk tőlük.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem számít, kinek van igaza, és kezdj leszokni arról, hogy minden konfliktusban ezt keresed. Amíg ki vagy neki szolgáltatva, neked soha nem lesz igazad. Megpróbálhatod megbeszélni vele a dolgokat, de nincs rá sok esély, hogy változtasson magán, hiszen miért is tenné. Ha lázadsz, csak magad alatt vágod a fát. Én mindig mérlegelni szoktam, hogy jobb lenne-e bérelni egy szobát, és mindig arra jutok, hogy nem. Budapesten 70 ezer egy szoba rezsivel együtt, ennél olcsóbban csak valami ócska egérlyukat kapni furcsa, perverz lakótárssal. Diákként nem tudok havi 100-110-et kiperkálni. Akkor már inkább anyukám hülyeségeit viselem el, mint hogy idegenek hányását kerülgessem, dugását hallgassam, stb.

Tudja a fene, az gyerekem, ameddig itthon lakott, mindig megmondta, hova megy és kivel. És azt is mikor jön haza. És tartotta magát hozzá, mert tudta, hogyha késik, aggódni fogunk.

Ez volt a normális, mert ha esetleg nem jön haza, tudjuk hol keressük.

A barátait bemutatta, elég korán. Nem mert köteles volt, hanem mert így érezte természetesnek. Sosem szóltam bele a párválasztásába, pedig volt, hogy igazán nem voltam boldog tőle.

Én 45 évesen is függök, mert munkanélküli vagyok.

Akkor most mondjam el nagypapámnak, mit csináltunk a Ferivel az ágyban?