Miért oltják le azokat, akik jóban vannak a szüleikkel?

Sok kérdést és választ olvasok. Akkora ordas fröcsögés megy, ha valaki fiatal felnőttként ki meri mondani, hogy a szülőkkel összefogva él és jól érzi magát. Mindenki albérletet kiált, meg külsős munkahelyet stb. De vajon miért gondolja mindenki azt, hogy minden szülő erzelmi zsaroló, és hogy az az ifjú, aki nem szalad messzire a szülői háztól, az egyből életképtelen, stb. Ezt látom a válaszok pontozásán is.

Pedig léteznek olyan családok, ahol a szülő normális, inkább haveri, baráti szinten van a gyerekével, többgenerációs házban laknak, közös cégük van stb, és mégsem korlátozzák egymást. A szülő sem a gyerekét, a gyerek sem a szülőket. Vajon miért hiszik sokan azt, hogy nem lehet így teljes értékű életet élni? Mondjuk szerintem ez egyfelől agymosottság, másfelől meg szegénységi bizi, mert a saját szüleiből indul ki. Pedig életképes nem csak 3 műszakos gyártósoron dolgozva és albérletet fizetve lehet valaki, hanem ha a háttér jó, akkor tudja magát képezni, bele tud tanulni pl a cég irányításába stb. Majd később átvenni és megélni belőle, ha a szülők idősek lesznek pl. Vélemények?