Én gondolom rosszul, hogy a gyereket meg kell tanítani egyedül is játszani?
Ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Elváltunk és egy gyermekünk van. Én költöztem el, kezdtem új életet. A gyerek apja maradt a nagy családi házban körbevéve ezernyi rokonnal, gyerekekkel (unokatestvérek), nagyszülők stb..
Folyamatosan az orrom alá dörgölte, hogy a gyereknek gyerektársaságra van szüksége és én ezt nem tudom megadni a gyerekünknek és ezért rossz anya vagyok. (Az én rokonaim messze vannak, de szoktunk elutazni hozzájuk. Nagyszülők is rendszeresen jönnek és volt férjem nem akart testvért! (Akkor még jó volt a kapcsolatunk.))
Én fontosnak tartottam, hogy a gyerekem fölöslegesen ne maradjon ki az óvodából (pl. ebéd után "csak mert szegénynek otthon jobb" nem vittem haza), mert ott gyerektársaságban lehet. Hétvégente szerveztünk programokat hazautazás dédikhez, nagyi látogatás, állatkert, és volt sok otthoni játék is. Igen otthon nincs vele pont egykorú gyerek (idősebb már van), és bizony néha egyedül is el kell lennie (rajzolas, szinezes, gyurmazas, epites stb.). Az apuka teljesen rászoktatta, hohy amikor nála van, akkor folyamatosan a 10 méterre lakó 1-3 év korkülönbségű unokatesóknál legyen a gyerek, vagy minden napra meghív egy ovis barátot vagy hétvégére gyerekbulit szervez vagy nagyszülőkhöz passzolja le a gyereket, ahol a rokonság folyamatosan jelen van. Közben az óvodából rendszeresen "kilopkodta" (kérésem ellenére elhozta ebéd után) vagy néha be se vitte, hanem helyette kirándulást szervezett.
Mostanra a gyerekem elkezdte nekem mondani, hogy anya nálad nem tudok semmit se csinálni, mert nincs itt ez és ez (gyerekneveket sorol) és apához akarok menni. Engem ez nagyon bánt, hiszen nem tehetek arról, hogy a volt férjem eleve egy utcányi rokonsággal lakik együtt, se arról, hogy ő munka helyett a gyereket próbálj a kis barátaival elhalmozni és közben sosincs vele kettesben (mert nincs) és nekem az is furcsa, hogy közben már ő is és a gyerek is azt mondogatja, hogy ideje elgondolkodni hol jobb a gyereknek.
Megjegyzem van megállapodásunk, ami közös volt, és nálam max. az a "hátrány", hogy itt van új család, lesznek kistesók, lettek nagy tesók, rokonokhoz nem tudom "kicsapni" 10 percen belül és nem szoktam épp ezért a délutáni óvodai játékból se elvinni. Az apukánál egyedül apuka van és kizárólag minden ekörül az egy gyereke körül forog az életében.
A kérdésem lényege, hogy tényleg minden percben biztosítanom kellene egy eredetileg egyke gyereknek, hogy ne maradjon korosztályi játszópajtárs nélkül, mert ha "csak" velem van programja vagy egyszer egyszer egyedül is kell játszania, akkor sérült lesz??
Te meg terelgesd a gyerek gondolkodását olyan irányba, hogy milyen jó dolog is, mikor apuka és kisfia csak ketten mennek valahová, vagy csak kettesben játszanak.
Biztasd a fiad, hogy mondjon ilyeneket az apjának, hogy milyen jó lenne csak ketten, gyerektársaság nélkül tölteni a hétvégéket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!