Nem akarom őket látni, nem akarok velük beszélni. Ez normális?

Egyetemre jársz, mégis hogyan gondolod?

Azért jutottál el idáig, mert szüleid nem szeretnek, sőt tán utálnak?

Eddig minden az öledbe hullott és ne akarsz érte hálás lenni.

.

"egyetlen vágyam"

Vágyad, az lehet.

Tettél érte valamit, hogy megvalósuljon?

Ha így gondolkodsz(?), akkor diplomás lehetsz, de értelmiségi soha!

Tudod mit? Egy gyereknek pont az a dolga, hogy kicsit kilógjon a sorból, a szüleid szavaival élve “furcsa” legyen.

A felnőttek világában elvárt az uniformalizálódás, és beállás a sorba, ami rendben is van, de ezt a merev világot újra és újra meg kell újjítani a fiatalabb generációknak.

Az akit már gyerekként beállítanak a sorba és uniformizálnak, sosem lesz jobb a szüleinél.

Én is sokat hallgattam ezeket a dumákat, de hála az égnek mégsem voltam olyan mint mások, apám nem is tartott sokra.

Ezzel szemben végül pont a különcségnek tekintett dolgaimmal tudtam előrelépni az életben.

Kérdező,az itt pocskondiázó felháborodott emberek rosszindulatát ne vedd magadra. Sokak még a múltszázadban élnek ahol ki se lehetett mondani,hogy "rossz otthon lenni". Az ilyen begyöpösödött embereknek köszönhető,hogy a családon belüli erőszak és érzelmileg rossz háttér még most sincs a helyén kezelve.

Ne érezd magad rosszul. Törj a célod felé és légy boldog,ahogy boldog szeretnél lenni.

Az olyan ostobákat pedig magasról tojd le. Hadd csókolgassa az összes ilyen annak a kezét,aki egykoron csapkodta.

11-es ostoba megmondóember vagy... legyen hálás hogy egy jo szot nem kapott. Pfff, egyetemre jutáshoz meg nem kell a szülök támogatása, elég jol tanulni hozzá.

Engem nem tudtak támogatni, apának anya halála után a kisebb gondja is nagyobb volt, mégis majdnem kiválóra érettségiztem, és mentem a sotéra, mert diplomát akartam szerezni.

Ilyen háttérrel teljesen normális, amit érzel.

Az érintkezést leszámítva pont ugyanezek elmondhatóak az én szüleimről, szóval nem vagy egyedül és kitartást!

Üdv.:egy ex-sorstárs

Ugyanígy jártam barátom. Szóról szóra. Én is megkaptam, hogy kiszakadt a gumi. Én is hülye voltam minden döntésemért amit hoztam. Ha tetszett nekem valaki, akkor az a csaj biztos h "ku*va" volt. Addig jutottunk mi is, hogy már nem is ismertük egymást anyámmal pedig egy házban éltünk. Inkább megtartottam magamnak a gondolataimat, terveimet, gondjaimat. Elmondtam olyan embereknek akik lelkileg is tudtak támogatni, nemcsak a kaját tették elém mint egy háziállatnak.

Tedd azt amit én. Legyél hálás a ruhákért meg a kajádért úgy, hogy próbálj meg veszekedés nélkül kilépni az életükből. Hagyd ott őket Te is amint teheted. Légy sikeres. Amikor majd többre viszed mint ők, meg amikor nem hívod majd el őket az esküvődre, majd akkor szavak nélkül is fogják bánni, hogy nem támogattak. Azt hiszik, hogy csak az ő "hatalmuk" által válhat belőled valami igaz?

Hát mutasd meg nékik, hogy nélkülük is boldog és sikeres leszel. Ahogy öregszenek majd, minden egyes nap egy büntetés lesz, amikor eszükbe jut majd, hogy "De jó lett volna akkor egy kicsit jobban odafigyelni rá."

18 évesen még az éretségim elött ők küldtek el otthonról. Az érettségim még letettem, de utánna semmi másra nem futotta. Kiiskolázatlanul, pénz nélkül mások sajnálatával és támogatásával rokonról rokonra költöztem. Most többet keresek mint anyám, többet keresek mint nevelőapám két munkahelyen tud. Én pénzelem és segítem anyám anyukáját és anyám rokkant testvérét is. Vagyis feladatokat látok el ami az ő dolga volna, de nem képes ellátni. És most pedig gyűjtöm a pénzem, hogy elkezdhessem a saját életem mihamarabb. És újra hódítom az egyik hölgyet, akiről gyerekként lebeszéltek.

Visszahallottam, hogy bár 5 éve dobtak el végleg. Már most kezdik bánni ;)

Azt kívánom, hogy így tudd alakítani a sorsod, csak még gyorsabban mint én. Legyenek olyan sikereid amit nem kell majd az orruk alá dörgölnöd, mert mástól fogják már tudni. De mindig azt tedd, ami boldoggá tesz és ne csak ez a "töbre viszem nálatok" gondolat vezéreljen. Mert a nap végén majd tükör elé kell állnod és egy boldog büszke embert kell majd ott látnod, aki a szülei nélkül vált azá amivé. És sose felejtsd el azokat akik ezen az úton végig kisértek. Akik megadták, amit a saját szüleid nem tudtak.

Kedves barátom. Sok erőt, sok motivációt és sok sikert kívánok az életedhez.