Hogy mondjam el anyunak hogy néha szeretnék 1-2órát egyedül is lenni és nem mindig a feladatait csinálni?
14 éves vagyok nem rég lett külön szobám mert tesóm elköltözött.előtte anyuval voltam egy szobában.Ha hazajövök suliból,megírom a házit mert mikor anyu hazaér kikérdez. ez eddig rendben van. Utána segítek neki megfőzni másnapra a kaját,dumcsizunk közben hogy mi történt aznap,ilyenek. mindig megkérdezem van e valami feladat,kell-e csinálni valamit,mert ha nem akkor szivesen bemennék a szobámba.ha aztmondja oké,bemegyek. de 15p múlva kapom a beszólásokat,hogy miért kuksolok
a szobámba,csináljunk valamit,ne tespedjünk csak, utálja a semmittevést és ne lustuljak el én se.olyankor kitalál random feladatokat, mossunk együtt ablakot,függönyt,mi lenne ha átnéznénk a kb 5000db régi fényképét,suvickoljuk a fürdőszoba csempét,tologassuk át a bútorokat máshogyan,ilyenek.
Már minden csillog villog,mondom neki pihenjen már,biztos fáradt és én is szeretnék kicsit lazulni,de mindig csak olyanokat mond hogy "de hát végtelen feladat van,
az élet feladatokból áll, és milyen jó érzés, ha egy kihívás teljesítve van,kipipálhatjuk a listán és jöhet a következő !" meg hogy ilyen az élet tanuljam meg stb.
Ha be merem csukni a szobám ajtaját kiakad,hogy ne sunyiskodjak, le fogja szedetni az ajtót, utálja ha bezárkózok (tesóm mindig bezárkózott sokat veszekedtek)
szóval nem használom az ajtót. néha éjszakára becsukom,hogy ne halljam anya tvjét, de volt h reggel mikor felkeltem már nyitva volt.ha megmondom h szeretnék a barátnőimmel telefonálni,mennék a szobámba akkor megkapom hogy de hát egész nap együtt voltunk suliba,miről beszélünk ennyit,holnap úgyis találkozunk.
Szeretem anyát nagyon,és örülök h jóba vagyunk és nem az van hogy nem érdeklem, de néha már nagyon sok. Egyszer ki akartam küldeni a szobámból mert mellém feküdt tvzni este tök normális voltam,de megsértődött hogy "miért,talán zavarok???!mit csinálsz amit én nem láthatok?"
Hogyan tudom megmondani neki ezt sértődés nélkül??
Még az a szerencse,hogy a hétvégéken viszonylag laza,ha megvolt a tanulás.Elmehetek a barátnőimmel is pár órára,nem is hívogat... Néha moziba elmegyünk ketten,az jó szokott lenni,vagy sétálunk a margit szigeten,olyankor teljesen más.De amint otthonvagyunk,nekilátunk suvickolni,
átrendezni a szobákat,és hogy utálja,nem bírja ki hogy mondjuk 1 órát tévézzen, 15perc után ideges,hogy ő nem csinál semmit,pedig mennyi feladat van.
Kicsit sajnálom,rossz lehet neki. eddig nem tűnt ez fel ennyire,eddig is sokat segítettem neki, de mióta elment tesóm (19éves) kicsit eldurvult a helyzet.A tesóm még a címét sem mondta el neki mert "fél hogy beállítana egy üveg domestossal" :D ezt azért nem nézem ki belőle,de megértem kicsit..
Nem merek vele összeveszni mert tesóm is pont hogy beszólt neki hogy álljon már le,kizárta a szobából,üvöltöztek egy csomót aztán anya sírt mindig :/
"kicsit eldurvult a helyzet.A tesóm még a címét sem mondta el neki."
Meg se lepődők..
Aki igy suvickol folyton,stb,ott belül nem kerek vmi,lehet egy pasi hiányzik neki igazából,vagy a saját élet,mert ti voltak a céljai,akkor a szoktak a nők meghibbani,ha ez a két eset áll fennt..
Introvertáltként már az olvasásától is kivert a víz... Teljesen normális dolog, hogy szükséged van egyedül töltött időre, illetve sok ember nyitott ajtó mellett nem is tud egyáltalán elaludni.
Az meg, hogy éjjel-nappal ellenőrizget ("mit nézel, amit én nem láthatok?"), nem normális, én visszakérdeznék, hogy mivel adtam okot erre a bizalmatlanságra. Az pedig ennél is súlyosabb, hogy a munkamániáját rád is kiterjeszti. Apukád hol van a történetben? Mert nekem így olvasva nagyon úgy tűnik, hogy egyedül nevel téged, és az elviselhetetlen stílusa miatt barátai sincsenek, úgyhogy teljesen rád telepszik.
Sértődés nélkül sehogy se tudod neki megmondani. Az én szüleim nem ennyire durvák (ráadásul ott vannak egymásnak), mégsem tudtam velük normálisan megbeszélni huszonéves, külön háztartásban élő felnőtt ember létemre, hogy vannak határaim, nem akarok minden hétvégét velük tölteni és nem örülök neki, mikor előzetes figyelmeztetés nélkül megjelennek a lakásomon.
Hosszú harcok állnak előtted. De anyukád előtt is.
Apu meghalt 5 éve :/ (szívbeteg volt)
volt neki tavaly valaki akivel találkozott, de tesóm olyanokat mondott a pasinak,hogy a sírján fog táncolni és anyura is nagyon csúnyákat mondott, szóval anyu nem találkozik vele azóta.
sajnos barátnői nincsenek, amíg apu élt addig voltak, de amióta nincs,azóta a barátok eltávolodtak anyutól. van a házban egy nő néha hozzá le szokott menni fél órára de ennyi.
amúgy én tényleg nehezen alszok nyitott ajtónál,éjjel 1ig szenvedni szoktam. az a baj,hogy tesóm pl cigizett a szobában meg ilyenek, de én nem cigizek, semmi olyat nem csinálok amit "sunyiban" csinálnék a szobámban.
kérdeztem már,hogy miért ilyen velem,amikor nem adtam rá okot, azt mondja ő megbízik bennem de még fiatal vagyok és nem akarja hogy züllött legyek mert tesómmal is így kezdődött . szóval kb köszönhetem a tesómnak,hogy nincs napi 1 óra szabad időm, amikor "dögölhetek" , mert akkor biztos valami olyat csinálok..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!