Hogy mondjam el anyunak hogy néha szeretnék 1-2órát egyedül is lenni és nem mindig a feladatait csinálni?

14 éves vagyok nem rég lett külön szobám mert tesóm elköltözött.előtte anyuval voltam egy szobában.Ha hazajövök suliból,megírom a házit mert mikor anyu hazaér kikérdez. ez eddig rendben van. Utána segítek neki megfőzni másnapra a kaját,dumcsizunk közben hogy mi történt aznap,ilyenek. mindig megkérdezem van e valami feladat,kell-e csinálni valamit,mert ha nem akkor szivesen bemennék a szobámba.ha aztmondja oké,bemegyek. de 15p múlva kapom a beszólásokat,hogy miért kuksolok

a szobámba,csináljunk valamit,ne tespedjünk csak, utálja a semmittevést és ne lustuljak el én se.olyankor kitalál random feladatokat, mossunk együtt ablakot,függönyt,mi lenne ha átnéznénk a kb 5000db régi fényképét,suvickoljuk a fürdőszoba csempét,tologassuk át a bútorokat máshogyan,ilyenek.

Már minden csillog villog,mondom neki pihenjen már,biztos fáradt és én is szeretnék kicsit lazulni,de mindig csak olyanokat mond hogy "de hát végtelen feladat van,

az élet feladatokból áll, és milyen jó érzés, ha egy kihívás teljesítve van,kipipálhatjuk a listán és jöhet a következő !" meg hogy ilyen az élet tanuljam meg stb.

Ha be merem csukni a szobám ajtaját kiakad,hogy ne sunyiskodjak, le fogja szedetni az ajtót, utálja ha bezárkózok (tesóm mindig bezárkózott sokat veszekedtek)

szóval nem használom az ajtót. néha éjszakára becsukom,hogy ne halljam anya tvjét, de volt h reggel mikor felkeltem már nyitva volt.ha megmondom h szeretnék a barátnőimmel telefonálni,mennék a szobámba akkor megkapom hogy de hát egész nap együtt voltunk suliba,miről beszélünk ennyit,holnap úgyis találkozunk.

Szeretem anyát nagyon,és örülök h jóba vagyunk és nem az van hogy nem érdeklem, de néha már nagyon sok. Egyszer ki akartam küldeni a szobámból mert mellém feküdt tvzni este tök normális voltam,de megsértődött hogy "miért,talán zavarok???!mit csinálsz amit én nem láthatok?"

Hogyan tudom megmondani neki ezt sértődés nélkül??