A családom bolondnak tart. Mit tegyek? Vajon az vagyok?

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

nem sok fura dolog van ebbe, sok a bunkó ember, én se szívesen megyek a társaságukba, nem félek vagy írtózok tőllük, csak maga az hogy húzódni nem tud egyik se, ha van egy méter hely te meg a fal mellett mész akkor is beléd jön (suliba járóknak különösen ismerős lehet), ordibál mindegyik, kúltúráltan egyik se tud beszélni, menjünk valamerre ahol sok ember van 5percig ha nem hallasz káronkodást maga a csoda...

azt nem szoktam csinálni csak, hogy többször ellenörzöm a szobámat

de aki fél a bogaraktól, azoknál ez mindennapos lehet...

sokan félnek valamitől, van aki a bohócoktól, van aki a krokodiloktól meg még kitudja mitől... a bogaraktól vagy rovaroktól való félelem szerintem a legrosszabb

mivel nagyobb esély van arra, hogy egy rovar legyen a házba mint teszem azt egy bohóc...

(persze ha innen nézem inkább legyen bent egy pók, vagy bármilyen bogár, mert ha bemegyek a szobámba és egy pók helyett egy bohóc fogad, össze fosnám magam)

Aki szerint félni a bogaraktól bolondság, annak javaslom az alábbi cikk elolvasását:

"Hendrik Helmer a Guardiannek mesélte el, mi történt vele három éve, amikor Ausztráliában lakott. Átlagos januári este volt, éjfélkor aludt el, de két órával később arra riadt fel, hogy az egyik fülére nem hall.

"Nem tudtam elég mélyre dugni az ujjam, hogy elérjem, de éreztem, hogy van ott valami."

Mint később megtudta, egy 2 centiméteres erdei csótány volt az. Valószínűleg a plafonról esett az arcára, majd amikor Hendrik álmában megpróbálta lesöpörni a fejéről, a csótány a fülében keresett menedéket. De ezt akkor még nem tudta. Ahogy azt sem, hogy a csótányok nem tudnak hátrafelé mászni.

A csótány tehát nem tudott kihátrálni a füléből, de ahhoz meg nem volt elég helye, hogy megforduljon. Ezért az állat egyetlen dolgot tehetett:

elkezdte beljebb enni magát.

"Kaparta és rágta a dobhártyámat. Elképesztően fájt, mintha valaki kötőtűt dugna a fülembe, és azt ütögetné." Ekkor már tudta, hogy valami rovarral van dolga, de nem tudta, milyen fajtával. A csótány 15-20 percenként újrakezdte a rágást, a fájdalom pedig egyre erősödött. Hendrik hiába rázta a fejét, nem segített.

"Akkor beindítottam a porszívót, és a csövét odaszorítottam a fülemhez, hogy azzal szippantsam ki onnan, akármi is az. De minél jobban irritáltam a fülemben lévő dolgot, annál több fájdalmat okozott." Ugyanez történt, amikor a csapban megpróbálta kimosni a rovart a füléből.

"A fájdalom megbénított. Magzatpózban feküdtem a földön, és annyira csikorgattam a fogaimat, hogy sírni sem tudtam."

Ekkor megkérte a lakótársát, hogy vigye el kórházba. Ott szerencséjére azonnal ellátták. A doktornő nagyon meglepődött, amikor meglátta a csótányt, azt mondta, talán még soha nem találkozott ekkora rovarral senkinek a fülében. Az orvos azt javasolta, hogy öntsenek olívaolajat a férfi fülébe, mert attól a csótány megfullad. Így is történt, de az állat 15 perces haláltusája alatt Hendrik olyan kínokat élt át, ami minden korábbit felülmúlt. Végül az orvos kihúzta az élettelen csótányt. "Nagyon jó érzés volt."

Az orvos szerint, ha tovább bent marad, a csótány maradandó halláskárosodást is okozhatott volna, de így Hendrik olcsón megúszta, azonnal el is engedték. A férfi azt mondja, hogy bár néha eszébe jut az eset, de nem lett tőle paranoiás, nem retteg minden éjjel a csótányoktól.

"Hiszen sokkal rosszabb dolgok is történhetnek veled az életben, mint hogy egy csótány belemászik a füledbe"

- figyelmeztet Hendrik. Aki egyébként megtartotta a csótányt, beletette egy üvegbe, és Rogernek nevezte el."