Miért szeretik jobban a testvéremet a szüleim?

15 éves lány vagyok. Van egy 20 éves nővérem, akivel teljesen különbözőek vagyunk. Én a Krúdy Gyula Gimnáziumba járok és kitűnő tanuló vagyok. Rengeteg versenyt nyertem... Csendes, szerény vagyok, a tanárok imádnak.. Eléggé művész hajlamú vagyok: festek, rajzolok, zongorázok, verseket írok. Orvos szeretnék lenni. Az emberek szerint nagyon tehetséges vagyok. Barátaim nincsenek, nem barátkoznak stréberekkel. Csak egy hibám van: nem igazán szoktam takarítani. A tesóm általában 3-as, 4-es tanuló volt. Eladó szeretne lenni. Eléggé lázadó... Édesapámnak állandóan visszabeszél, édesanyámmal kiabál, azt pedig inkább nem is részletezem, hogy velem hogyan viselkedik. A szüleim mégis őt szeretik jobban.... Àllandóan azzal zaklatnak, hogy bárcsak olyan lennék, mint ő vagy bárcsak más lenne a gyerekük. Amikor felvettek a gimnáziumba egyáltalán nem örültek, mert állítólag oda nem ilyen szerencsétlenek mennek... Azért is haragudnak, hogy édesanyámnak nem segítek a házi munkákban. Pedig én segítenék, csak anya nem engedi, mert állítólag elrontanám...Ennek köszönhetően nincs önbizalmam. Azt hiszem magamról, hogy egy szerencsétlen lúzer vagyok, főleg hogy olyanokkal piszkálnak a suliban, hogy "bárcsak meghalnék".... Megfelelési kényszerem is van, egyszerűen már nem tudok önmagam lenni... Ha kapok pl. egy 3-ast, akkor agyon szidnak, hogy hogyan lehetek ilyen hülye...El is hittem magamról, hogy ennyire rossz gyerek vagyok, azonban az felnyitotta a szemem, mikor a tanárom azt mondta, hogy reméli egyszer olyan gyermeke lesz, mint amilyen én vagyok...Már annyira nem bírom az egészet, hogy pár hete elkezdtem magam vagdosni. A legrosszabb az, hogy a tesómhoz hasonlítanak, aki a nyomomba sem léphet. Pedig én annyira szeretem a szüleimet, ők miért nem szeretnek?