Az exem a gyerekünkön áll bosszút, amiért ők velem akarnak lakni. Hogy segítsek a gyereknek?

ma 08:24-es: egy 15 éves gyerek semmit nem tehet a bíróságon, mert nem felnött jogilag, szóval ö ott semmit nem tud csinálni.

Ellenben az anyáva együtt bemehetnek a gyámhatósághoz és panaszt tehetnek az ex ellen, utána pedig a gyámhatósággal közösen kérhetik a bíróságon a láthatás megváltoztatását és adott esetben a felügyeelti jog megvonását.

Nem akarok tippeket adni, csak leírom az én példámat:

Nekem is elváltak a szüleim és tesómmal ahogy szokás anyámmal maradtunk, annál is inkább, mert addig is anyám (vagyis anyai nagyszüleim) házában laktunk. Ha engem anno bíróság kérdezett volna, hogy hova akarok kerülni, akkor magam is így döntök, de nem azért, mert apámmal bajom lett volna, hanem helyszínileg nem tudtam elképzelni, hogy máshol lakjak, elköltözzek.... Az volt a kis megszokott világom egyszerűen.

De hangúlyozom, NEM ANYÁMHOZ RAGASZKODTAM! És nem apámmal volt bajom.

Sőt mivel anyámmal sosem volt olyan igazi anya-lánya kapcsolatom addig se és azután pláne nem, anyámat mondhatni kifejezettem utáltam, vagy legalábbis dühös voltam rá, mert bár ott volt a mindennapjaimban, úgy igazán mégsem volt jelen, ha értitek miről beszélek...

Apám ellen elvileg sosem uszított, gyakorlatilag pedig mégis!!!! Nem adott semmit a számba, hogy ezt kell mondani vagy azt kell. Nem mondta, hogy utálni kell vagy hogy rossz ember, nem.

Mondogatta viszont, itt hagyott minket... Amikor anyám ismerősökkel találkozott, akkor is mindenki szépen sajnálgatta, hogy te szegény lány, itt hagyott téged két gyerekkel, vagy hogy ennyire se érdeklik a gyerekei, hogy így itthagyta őket, blabla... Amikor az volt, hogy az osztálytársaim nyaralni mentek a családjukkal, akkor is megkaptam, hogy ha apám itt lenne, akkor mi is mehetnénk, akkor lenne autónk is, stb.

Ha rosszat csináltam, vagy nem épp a jó tulajdonságaim kerültek elő, akkor mindig az volt a vége, hogy ezt is apádtól örökölted.

Szóval nem volt konkrét uszítás, de úgy ravaszul ott volt mindig a levegőben...

Ja még annyi szöveg volt a bebiztosításom érdekében, hogy ha apádnál laknál, nem kapnál ennyit, nem taníttatna mehetnék szakmunkásnak meg bolti eladónak...

És hogy mit ért el anyám nálam?

Hmm, bár elérte, hogy sose akarjak apámhoz költözni, én annak ellenére, hogy nem mondtam, nem értettem egyet sosem anyámmal. Nem volt ő olyan szent, és nem volt apám sem olyan rém, ahogy beállította másoknak.

Anyámmal iszonyú nehéz együtt élni, nem csoda, hogy apám itthagyta! Nem minket gyerekeket hagyott itt, hanem anyámat! Mindig úgy fényezik magukat az egyedülálló anyukák, hogy a gyereküket, meg az egész családot hagyta ott az apa... Nem, nem, A NŐT szokták otthagyni ha kibírhatatlan... És a tragédiájuk akkor következik be, ha gyerek is van már ugye....

Épp ezért inkább előre kellene gondolkodni, hogy fog-e működni együtt, és nem mindjárt gyereket csinálni egy párnak...Vagy ha igen, akkor elfogadni egymást. És mindkét félnek alkalmazkodni, nem úgy, hogy az anyuci mint parancsnok, a gyerekszülés után csak a saját feje után megy.... Vagy addig játszaa kezesbárányt, aztán lebabázik és akkor jön a "most már megváltoztatjuk a férjet", hogy kezesbárány legyen, mert a gyerekéért meg kell tennie... EZ nem jó út, látható milliónyi példa....

Kérdező! Hogyan segíts a gyerekeknek?

Ha már nem tudtál a gyerekek születése előtt gondolkodni, akkor ne a veszekedést keresd az exeddel, ennyi...

Szerintem a kérdezö az APA, és az ANYA az, aki a gyerekkel szórakozik.

Kèrdezö: a gyerekkel menjetek be a gyámügyre, ott a gyerek közölje, hogy MIÉRT nem akar láthatásra menni. Ott pontosan elmondják majd nektek, hogy milyen módon lehet ezt hivatalosan is elrendezni.